Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
390 NEUMANN TIBOR rapodott újabb várral és megyével valamikor 1486 decembere előtt, amikor kihalt az olasz származású (O)noffri család, és Nyitra megyei bajmóci váruk a koronára szállt. Érdekes, hogy a háramlott jószágról a király csak évekkel később, 1489-ben állított ki adománylevelet fia részére,* 17 Cécei ugyanakkor azonnal áttette az irányítása alatt álló terület központját az itteni impozáns várba, a király pedig a hagyományosan a nyitrai várral egybekötött nyitrai megyésispánságot is neki adta.18 Legkésőbb 1486-ra létrejött tehát egy négy megyéből álló tömb, amelynek élén Cécei állt. Hatalmát minden megyében egy-egy hercegi — illetve Corvin kiskorúságából fakadóan a valóságban királyi — váruradalom támasztotta alá, amelyet tovább erősítettek az 1480-as évek második felében megszerzett saját uradalmai, az elődjétől, Tárcái Tamástól vásárolt Liptó megyei Újvár, és az adományul kapott Turóc megyei Blatnica.19 Turóccal és Nyitrával ellentétben az 1485-től kezdve Cécei kezére kerülő kelet-magyarországi ispánságok (Sáros, Zemplén, Ung), noha ugyancsak egy összefüggő tömböt alkottak, nem voltak szomszédosak Liptó megyével: Cécei keleti és nyugati tömbjét többek között a lengyel korona és a Szapolyaiak birtokolta Szepesség választotta el egymástól.20 Jóllehet ezt a területet a rajta lévő Mátyás a stratégiai jelentőségű Szklabinyát éppen az 1474. évi hadjárat előkészítése közben vette át, és Peck mint szklabinyai kapitány (e címmel 1476-ban: DL 94 516.) vett részt Likava megvívásában, és lett annak rövid időre kapitánya. így nem véletlen, hogy 1472 és 1474 között turóci alispán, 1474-től (egy 1475. évi kivétellel: DF 280 323.) viszont már ispán. — Mivel Peck — Tárcáihoz hasonlóim — 1480-ig mutatható ki ispánként (utoljára: DF 280 411.), így Liptó esetével megegyezően az 1480-as évek elejéről egyelőre nem ismerjük az ispán személyét. Cécei Kis Máté Túróéban először csak 1483-ban mutatható ki (Justh 324. sz.). - Kubinyi András egy másik tanulmányában azt írta, hogy az Ernusztok birtokait Mátyás 1472-ben vagy 1474-ben kobozta el. Mivel arra is utalt, hogy Ernuszt János kincstartói és báni tisztségét megtartotta, illetve 1474-től volt a család kezén Csáktornya és Sztrigó (Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa [A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén]. Századok 135. [2001] 312-313.), magam inkább arra gondolok, hogy nem elkobzásról, hanem esetleg cseréről lehetett szó. 17 1489. jún. 26.: DL 37 666., DF 273 258. 18 Kubinyi András helyesen gondolt arra, hogy Forgách Gergely 1486. decemberi alispáni feltűnése (DL 59 744.) — mivel ö 1490-ben Cécei mint nyitrai ispán beosztottja volt — azt jelenti, hogy már ekkor Cécei volt az ispán (Kubinyi A.: A megyésispánok i. m. 171.). A kép még tisztábbá válik az által, hogy Bajmóc koronára háramlását nem 1489-re, hanem jóval korábbra tesszük. Cécei ugyanis 1486 után, amikor nem Északkelet-Magyarországon tartózkodott, mindig Bajmócról keltezett (1487. ápr. 28., júl. 27., szept. 27., 1488. aug. 10., 1489. júl. 5., 1489. dec. 16. — 1486. szept. 25-én Szklabinyán bocsátott ki oklevelet). Az okleveleket kibocsátójuk alapján 1. az MNL OL digitális adatbázisában: A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa, http://mol.arcanum.hu/dldf/ (a továbbiakban: MNL OL Adatbázis). — A bajmóci vár háramlása tehát minden bizonnyal egybeesik a nyitrai megyésispánság megszerzésével. — Az Onoffrik kihalásának pontos időpontja egyelőre nem ismert. 1483 júliusában egy királyi oklevél „Bajmóci Onoffri néhai János fiai, néhai Albert, Imre és Onoffrius”-ról tesz említést, bizonytalanul hagyva azt, Imre és Onoffrius élt-e ekkor még (DF 273 193.). Imréről tudjuk azonban, hogy nem, 1480/81-ben halt meg (A Justh család levéltára 1274^1525. Közzéteszi Borsa Iván. [A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 20.] Bp. 1991. (a továbbiakban: Justh) 315., 321. sz.). Az 1489. évi, már idézett adománylevél szerint a háramlás Onoffrius halálával következett be. — Ha megfordítjuk az érvelést, akkor pedig azt mondhatjuk, hogy mivel 1483. okt. 2. (DL 98 208.) és Forgács említett feltűnése között nem ismerjük a nyitrai ispánokat és alispánokat, nagy valószínűséggel az Onoffriak kihalása is 1483 és 1486 közé tehető. 19 Justh 353., 369., 372. sz., Kubinyi A.: A megyésispánok i. m. 173. 20 Kubinyi A.: A megyésispánok i. m. 171., vö. Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek. Levéltári Közlemények 63. (1992) 188-190.
