Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében I. II/351
MAGÁNVÁRAK ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETEI A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 377 alább egy részük ne lett volna az.152 E kérdésre, elsősorban a tornyok lehetséges funkciója kapcsán tanulmányunk második részében még vissza fogunk térni. Nem tartjuk ugyanakkor szerencsésnek a „lakótorony” terminus technicus használatát bármilyen 13. századi magánvár-típus megnevezésére. Nem csak amiatt, hogy egy alapfalaiban vagy néhány méteres csonkjában feltárt/ránk maradt építmény esetében csupán kivételes leletkörülmények esetében dönthető el, hogy egykor alkalmas volt-e lakóterek befogadására. Esztergom vagy Visegrád jelentős alapterületű és részleteiket is tekintve gazdag kiképzésű királyi toronyépülete153 módszertani szempontból semmiképp sem határozható meg helyesen ugyanazzal a modern (tipológiai) fogalommal, mint az előzőekben említett, jóval kisebb méretű és ismereteink szerint általában szerényebb építészeti megfogalmazású építmények, melyekkel csupán egyetlen közös vonása mutatható ki, mégpedig az, hogy szélességük/hosszúságuk alatta marad magasságuknak. Elsősorban azonban kutatástörténeti okai vannak elutasító álláspontunknak, hisz e megnevezés mögött kimondatlanul is ott rejtőzik Gerő Lászlónak az egyetlen toronyból kifejlődő várra vonatkozó, még a jelentősebb régészeti kutatások előtt megfogalmazott, de kifejezetten sohasem bizonyított tétele. Ezt ugyan korábban számos más kutató is átvette,154 * bár a régészeti kutatások eredményeit figyelmen kívül hagyó (vagy azok hiányában történt) merev alkalmazásának buktatóit jól jelzi — csupán 13. századi példákat hozva fel — Boldogkő, Csesznek és Hollókő korai periódusainak később tévesnek bizonyult meghatározása.156 Természetesen ez korántsem zárja ki a tornyok meghatározó szerepét a korszak várépítészetében, így azt sem, hogy számos vár legkorábbi építészeti formájának változását, „fejlődését” ne egy (kezdetben esetleg csak egy palánkkal, árokkal övezett) toronyépítmény bővítése jelentette volna! Jó példa erre a már tárgyalt Zagyvafő erőssége - azonban e jelenség talán jobban leírható a „toronyvár” utóbb tárgyalt fogalmával, amely egyébként véleményünk szerint egyaránt használható az írott forrásokban nem említett és az oklevelekben is feltűnő, a kutatás által gyakran „klasszikus kővárnak” nevezett erősségekre is. Nem egyértelmű viszont s emiatt inkább kerülendő az újabb irodalomban is feltűnő donjon terminus technicus alkalmazása.156 152 Feld I.: Középkori váraink i. m. 212-214. - a fogalmat ebben az értelemben egyre gyakrabban használja az újabb régészeti kutatás: Szörényi G.A. \ Gondolatok i. m. 64-65., Sófalvi A. : A székelység i. m. 153 A kérdésről legutóbb: Bozóki Lajos: Visegrád, alsó- és felsővár. (Lapidarium Hungaricum 8.) Pest megye II. Szerk. Lővei Pál. Bp. 2012. 19-22, 154 így pl. Belő Polla - Michal Slivka - Adrián Vallasek: K problematike vyskumu hradkov a hradov na Slovensku. Archaeologia historica 6. (1981) 361., Miklós ZsÁrpád-kori i. m. 149., de ebből a szempontból különösen figyelemre méltó: Parádi Nándor-. A kácsi középkori lakótorony. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982) 25., itt a szerző kifejezetten kisméretű tornyokat értett e fogalom alatt. 165 L. tanulmányunk 17. jegyzetét! 156 L. erre Bozóki Lajos: Adatok a visegrádi alsóvár építés- és helyreállítástörténetéhez. Műemlékvédelem 39. (1995) 83. Míg azonban nálunk csak a lakható torony szinonimájaként tűnik fel, a román kutatás ennél sokkal általánosabb formában értelmezi: Rusu, A.A.: Castelare i. m. 184—185.
