Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében I. II/351
MAGÁNVÁRAK ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETEI A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 365 írott forrásokban említett várak, melyek stratégiai szempontból csupán a passzív védekezést tették lehetővé. Helyválasztásukat tehát alapvetően a jó védhetőség határozta meg, azért emelték őket uraik, hogy veszély esetén „saját magukat, fegyvereseiket, kincseiket (az okleveleket is ide számítva) megvédjék.”80 Véleményünk szerint azonban itt nem arról van szó, hogy ezek az általában nehezebben megközelíthető helyen emelt erősségek kifejezetten csak azzal a céllal épültek volna, hogy szükség esetén birtokosaik menedékhelyeként szolgáljanak, s hogy netán nem is lett volna állandó őrségük - bár a korszak egyszerűbb várépítményei között ilyenekkel is számol a kutatás.81 De ugyanakkor tényleges „mentsvár”-szerepüket, s emellett értékőrző, „trezor”-funkciójukat lebecsülni sem indokolt, ez utóbbi a hegyi várak esetében, nem csupán a szűkebben értelmezett „kincseket”, azaz a nemesfém tárgyakat, de ugyanúgy az okleveleket tekintve még a késő középkorban is jelentős volt.82 E várak létrejöttében kétségtelenül alapvető jelentőséggel bírt a hatalombiztosító - s egyúttal a hatalmat reprezentáló/szimbolizáló83- szerepük is. Fügedi Erik és Engel Pál megállapításai alapján nyilvánvaló, hogy nem csak egy út vagy épp folyami átkelő mellett épített erősség járulhatott hozzá birtokosa hatalmának növeléséhez, hiszen az „eldugott”, extrém helyzetű, már a természeti adottságok miatt is jól védhető erősség ugyancsak megfelelő, sőt néha alkalmasabb is lehetett arra, hogy belőle a várúr támadást intézzen a szomszédos birtokos (vagy épp az uralkodó illetve képviselője) ellen, s utána oda, mint biztos, szinte bevehetetlen (vagy annak vélt) helyre vonuljon vissza.84 Ebből természetesen még korántsem következett az, hogy a várbirtokosnak rendszeresen az adott várban is kellett volna laknia, hisz a hatalom ilyen típusú gyakorlásához elegendő volt egy megfelelő létszámú állandó őrség állomásoztatása is a vonatkozó erősségben. Maga a „várúr” tehát tölthette hétköznapjait akár birtokai valamelyik településén álló domusában, «májában is — itt kell visszautalnunk a predicatumok korábban tárgyalt kérdésére — mindez aligha változtatott társadalmi megítélésén, attól ő még várbirtokosnak számított. Külső veszély, belső konfliktus esetén azután családjával „bemenekülhetett” várába, melyről fel kell tételeznünk, hogy alapvetően hasonló lakhatási lehetőségeket, azaz lakáskomfortot biztosított számára, mint a hétköznapi élete kereteit szolgáló, feltételezett udvarháza.85 Többek között épp ez utóbbi miatt nem alkalmas a vár épületeinek formája és a várakból előkerülő régészeti leletanyag annak megállapítására, lakta-e 80 Uo. 56-60. 81 L. erre Miklós Zsuzsa feltételezését Ozora-Kálvária esetében, ahol az ásatás a lakottságot nem tudta igazolni: Miklós Zs.: Tolna megye i. m. 277. 82 L. erre példaként Hangony-Biriny vár (Szörényi G.A.: Gondolatok i. m. 54.), Gönc (Nováki Gy. - Sárközy S. -Feld /.: Borsod-Abaúj- Zemplén i. m. 48.) és Salgó (Feld I- Balogh-László E. - Tóth B. : Régészeti kutatások i. m. 242.) esetét, továbbá Simon Z.: A várak szerepének változása i. m. 115. 83 Kurcz Ágnes: A lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Bp. 1988. 89. 84 Fügedi E.\ Vár és társadalom i. m. 41^43., Feld /.: Engel Pál i. m. 85 A „mentsvár” fogalmának hasonló értelmezése: Simon Z.: A várak szerepének változása i. m. 115., Szörényi G.A.: Gondolatok i. m. 55-56., Benkő Elek: A középkori székelyek. In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon i. m. I. 239., Benkő E. : A középkori Székelyföld i. m. 208-215.
