Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében I. II/351
354 FELD ISTVÁN tenzitására kidolgozott statisztika10 a magánerősségek esetében is meghaladottnak tekinthető.11 Ezt még abban az esetben is állíthatjuk, ha a vár és a birtok kapcsolatáról a 13. század vonatkozásában Engel Pál által 1987-ben megfogalmazott modell — miszerint ekkor még a vár tartozott a birtokhoz és nem fordítva, a tényleges váruradalmak kialakulása csak a 14. századra tehető, s ezért egy várnak ekkor nem kell feltétlenül megjelennie az oklevelekben12 —, netalán nem is lenne általánosítható vagy minden esetben bizonyítható. Magánvárak Árpád-kori tartozékairól, pertinetiáiról ugyanis kétségkívül rendelkezünk szórványos adatokkal már a 13. század utolsó évtizedeiből,13 kérdés azonban, hogy ezek mennyire alkalmasak általánosabb következetések levonására. Sokkal fontosabbak e szempontból az Engel által is kiemelt birtoktörténeti vizsgálatok,14 bár azok csupán ritkán, így többek között ismert birtokos-változások esetén szolgáltatnak kronológiai szempontból biztos megállapításokat. Jelentőségük ugyanakkor abban áll, hogy számos esetben eredményezhetik az építtető (vagy annak családja, nemzetsége) meghatározását illetve valószínűsítését. Ez különösen a közvetlen okleveles említésekkel nem rendelkező erősségek esetében fontos, hisz azok sokszor csak így sorolhatóak be a jelen dolgozat tárgyát képező objektumok közé.15 Az építészeti — elsősorban alaprajzi — tipológia alapján történő korhatározás — amely amúgy is csak tág időhatárokat eredményezhetett16 — ma már egyre inkább az európai várkutatás korai időszakához, így tudománytörténetéhez sorolható. A hazánkban néha még ma is használt, Gerő László nevéhez kötődő tipológia (azon túl, hogy nem fektetett különösebb hangsúly az építtető társadalmi helyzetére) alapvetően egyébként sem a közelebbi építési időt, hanem sokkal inkább egy „fejlődés” kronológiai vonatkozásban korántsem kötöttnek tartott mikéntjét kívánta meghatározni.17 Ugyanakkor már ezen elmélet 10 Az első változat: Fügedi E.: Vár és társadalom i. m. 24-27., majd korrigált és bővített adatokkal: Fügedi E.: Castle and society i. m. 53-56. 11 Feld IA 13. századi várak i. m. 9-10. Fügedi statisztikáinak hiányosságaira utal az is, hogy más kutatók a várak számát tekintve, úgy az ország egész területe, mint Erdély vonatkozásában lényegesen eltérő eredményre jutottak: Szűcs Jenő-. Az utolsó Árpádok. (História Könyvtár) Bp. 1993. 31., Kristó Gyula: A korai Erdély (895-1324). (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 18.) Szeged 2002. 218-222. A máig legteljesebb összeállítás — Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301- 1457.1—II. Bp.1996. — adatai alapján még nem történt kísérlet egy, csak az írott forrásokra alapozott újabb részletes várépítés-statisztika összeállítására. 12 Engel P: Töprengések i. m. 13 így többek között Harsány, Monyorókerék, Ugróc vagy Füzér esetében: Fügedi E.\ Vár és társadalom i. m. 42-46., ahol a szerző ugyanakkor hangsúlyozza a tartozékok számának állandó változását. 14 Engel P: Töprengések i. m.18. 15 Az eddigi regionális vizsgálatok példái: Simon Z.: A várak szerepének változása i. m. 103-132., Szörényi G.: Gondolatok i. m. 27-34. 16 L. erre a motték, azaz a foldhalomvárak megítélését: Feld István: A motték kérdése Magyarországon. Savaria 31/2. (2008) 217-245. 17 A szerzőnek a hazai tudományos igényű várkutatást megalapozó munkájában - Gerő László: Magyarországi várépítészet. Bp. 1955. - kifejtett elmélete (bár a nemzetközi szakirodalomban nem váltott ki jelentősebb visszhangot) Magyarországon olyan mértékben meghatározóvá vált, hogy később számos esetben nem a régészeti megfigyelés, hanem az ő tipológiája alapján határozták meg egy-egy vár építési korszakait. Példaként 1. erre: Koppány Tibor: Csesznek vára. Bp. 1962. 8-10., K.
