Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Pósán László: Vízszabályozás, mocsárlecsapolás és árvízvédelem a középkori Poroszországban II/335
ÁRVÍZVÉDELEM A KÖZÉPKORI POROSZORSZÁGBAN 343 tést. Bärwalde falu lakói kötelesek voltak részt venni a gátépítésben, „a folyópart átalakításában” {„ad reformandum litus Drwnce”).53 Mivel a falu nem közvetlenül a Drewenz mellett feküdt, joggal vélelmezhető, hogy a gátépítés általános kötelezettség lehetett Kulmerland tartomány paraszti népessége számára. Werner von Örsein nagykomtúr (Großkomtur; magnus commendator) 1316-ban Neutech falu számára kiadott oklevele a faluközösség és a lovagrend együttes feladataként határozta meg a gátak építését és karbantartását.54 A gátépítési kötelezettség általános voltát bizonyítja az 1387. június 16-án kelt oklevél is, amelyben Konrad Zöllner von Rotenstein nagymester (1382-1390) döntőbíráskodott a Werder területén élő parasztok és egy plébános közötti vitában, ami a gát építési és fenntartási kötelezettség tárgyában alakult ki. A plébános az egyházi rend tagjaként mentesnek tartotta magát e kötelezettség alól (azaz a gátak állagának megóvásához szükséges pénzügyi hozzájárulástól), a paraszti telepesek közössége azt az álláspontot képviselte, hogy a lakóhely és a termőföldek biztonsága miatt mindenkinek kötelessége kivennie részét a vízzel szembeni védekezésben. A vitában a nagymester végül a plébános javára ítélt.55 Néhány más oklevél ugyancsak azt erősíti, hogy a lovagrendi államban a gátak építése, fenntartása általános kötelezettség volt, és az ez alóli mentesség számított kivételesnek, különleges kiváltságnak. Amikor 1367. február 5-én Winrich von Kniprode nagymester a Werder vidékén Schadwald falu lakóinak eddigi földjeiken felül 4 Hufe 24’A Morgen (hold) újabb földterületet adományozott, s ezen új adomány után mentesítette a falu lakóit a gátépítési kötelezettség alól, de korábbi földjeik után ezt nem szüntette meg.56 Minden bizonnyal a már meglévő gátakon kívül fekvő vizenyős rétekről, legelőkről lehetett szó, melyeket eddig sem védtek gátak. Hasonlóan járt a Dirschau-tól (Tczew) néhány kilométerrel délre, a Visztula mai főága mellett fekvő Lysow falu is, amely 1369-ben a gátakon kívül 22 hold további területet kapott a lovagrendtől, ami után már nem volt gátépítési kötelezettsége.57 Caspar, pomesaniai püspök 1446 októberében arról tájékoztatta a nagymestert, hogy a Marienwerder közelében fekvő Niederung nevű püspöki falu lakói nem kötelesek a Werder vidékén, vagy más területen gátépítésekben részt venni, mert a püspökség korábban már mentességet adott nekik ez alól.58 Egy 1419. évi oklevél előírása szerint gátépítéseknél, gátkarbantartásoknál a telekkel (Hufe) rendelkező parasztok általában szekérrel és lóval voltak kötelesek részt venni a szükséges földmennyiség szállítására.59 Egy-egy terület vízmentesítését, árvízvédelmét a Német Lovagrend nem csak az adott földre telepített lakosság munkaerejével igyekezett megoldani, hanem gyakran, különösen a 14. század végén, a 15. század elején más vidékek53 Codex diplomaticus Prussicus. Bde. I-VI. Hg. Johannes Voigt. Königsberg 1836-1861. (a továbbiakban: CDP) II. Nr. 67. 54 PUB II. Nr. 150. 55 CDW III. Nr. 213. 56 PUB VI,2. Nr. 522. 57 PUB VI,2. Nr. 781. 58 Urkundenbuch zur Geschichte des vormaligen Bisthums Pomesanien. Heft II. Hg. Hermann Cramer. Marienwerder 1886. Nr. 140. 59 CDW III. Nr. 538.
