Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Pósán László: Vízszabályozás, mocsárlecsapolás és árvízvédelem a középkori Poroszországban II/335
ÁRVÍZVÉDELEM A KÖZÉPKORI POROSZORSZÁGBAN 341 árokba, csatornákba. A vizenyős területek vízelvezetési rendszeréhez igazodott a telepesek közötti területfelosztás. A vízelvezető árkok a parcellák bal oldalán húzódtak, s mindegyik telek egyforma méretű, úgynevezett flamand Hufékból állt.39 (Poroszországban a Német Lovagrend már uralma kezdetén, az 1233. évi kulmi kiváltságlevélben megszabta, hogy a fennhatósága alá tartozó területeken mindenhol a flamand Hufét kell alapul venni a telkek kimérésekor.40) A telkek minél hatékonyabb vízmentesítése érdekében a 30 Rute (1 Rute = kb. 4,32 méter)41 széles Hufékat még 5-5 Rute széles egységekre osztották, melyek között kisebb vízelvezető árkok húzódtak, amit úgynevezett bakhátas szántással alakítottak ki. A bakhátas szántást általában a mélyen fekvő, talajvízzel átitatott területeken alkalmazták, mert így elvezethették a felesleges nedvességet.42 A telkek végén kialakított paraszti udvarok sorfalut alkottak. A művelhetővé tett szántókat és az azok végében alapított falut minden oldalról gátakkal vették körül, hogy megóvják a vízbetörésektől, áradásoktól. A telepesek, egy-egy ilyen falu lakói, egyfajta „vízelvezető” és „gátépítő, gátfenntartó” közösséget alkottak. Együttesen gondoskodtak a gyűjtőcsatornáról, a zsilipekről, a szárnygátakról. A folyó melletti, azaz a falu, a paraszti porták előtti főgát-szakaszt, valamint az egy-egy Hufe végén lévő gátszakaszt az adott telek birtokosának, míg a telkek közötti vízelvezető árkokat (melyek határjelölésre is szolgáltak) a mindenkori szomszédoknak közösen kellett karban tartani.43 44 (L. a tanulmány végi ábrát!) A források tanúsága szerint a középkori Poroszországban is ilyen módszerrel és technikával történt a Werder-térség kolonizációja. Egy 1352. április 3-án kelt oklevélben egyértelműen ilyen eljárásról olvashatunk. Az újonnan telepített Damerau falu határleírása egy régebbi árokról, minden bizonnyal egy gyűjtőcsatornáról tett említést, ami egyúttal a határt is jelentette Lysow faluval („Die irste grenicze hebit sic hon dem alden graben by dem dorffe Lysow... ”). A telepesek ígéretet tettek, hogy a nekik adott 40 Hufe nagyságú terület határain belül gátakat építenek földjeik és falujuk védelmére („Die Einwohner geloben, das land [gut] innerhalb der Grenzen stets zu verdämmen”):u A Németalföldön kifejlődött mocsár lecsapolási módszer poroszországi alkalmazásáról tanúskodik egy 1378. június 26-án kiállított oklevél is, amely előírta, hogy a Werder vidéken minden paraszti gazdaságnak egyforma méretűnek kell lennie, s ha a jövőben itt bárki is újabb 39 Hans-Jürgen Nitz: Mittelalterliche Moorsiedlimgen. Agrarische Umweltgestaltung unter schwierigen naturräumlichen Voraussetzungen. In: Umwelt in der Geschichte. Beiträge zur Umweltgeschichte. Hg. Bernd Herrmann. Göttingen 1989. 46-M7. 40 PUB 1,1. Nr. 252. 41 1 Rute (nid) = 7,5 röf = 15 láb = kb. 4,32 méter. 10 Rute = 1 Seil (kötél) Ld. Nowa Ksiega Rachunkowa Starego Miasta Elblgga 1404-1414, Czgsc 1 (1404-1410) (Novus Liber rationum Veteris Civitatis Elbingensis) wydai Markian Pelech. (Towarzystwo Naukowe w Toruniu, Fontes 72) Warszawa - Poznan - Torun 1987. XXXI.; Das Kulmer Gerichtsbuch 1380-1430. (Liber memoriarum Colmensis civitatis) Bearb. Carl August Lückerath, Friedrich Benninghoven. (Veröffentlichungen aus den Archiven Preussischer Kulturbesitz 44) Köln - Weimar - Wien 1999. Nr. 35. 42 A bakhátas szántásról ld. Balassa Iván: A magyar gabonatermesztés néprajza. (Néprajz egyetemi hallgatóknak 7) Debrecen 1990. 68-70.; Hoffmann Tamás-. Európai parasztok. Életmódjuk története I. A munka. Bp. 1998. 297. 43 Nitz, H.-J.: Mittelalterliche Moorsiedlungen i.m. 47. 44 PUB V Nr. 32.
