Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
330 CSÁKÓ JUDIT Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy a Magyar-lengyel Krónika megfelelő caputja — bár valóban rendhagyó módon hangsúlyozza a Dráva és a Száva vidékének fontosságát — közvetett módon mégis rokonítható Anonymus honfoglalás-történetével. e) Az Attila (vagy Árpád, hiszen történetírónk egybemosni látszik a két alakot164) utáni magyar történet — ha más formában is — természetesen megjelenik a magyar krónikaszerkesztésekben. Láthatjuk tehát, hogy az általunk az Attila-történetből kiemelt elemek egytől egyig fellelhetők valamilyen módon a hazai krónikásirodalomban. Ám — mivel a magyar őstörténet számos eleme nyugati hatásra épült be 13. századi történeti irodalmunkba — olyan mozzanatokról van szó, amelyek a magyar krónikák mellett külhoni kútfőkben is felbukkantak. Milyen eshetőségek képzelhetőek el mindezek után annak vonatkozásában, hogy hogyan is állította össze elbeszélését a lengyelek és magyarok közös históriáját írásba foglaló krónikás? Magunk három lehetséges utat tudunk felvázolni: 1. A történetíróhoz a magyar hagyományból eljutottak bizonyos elemek, és hallomásból talán azt is tudta, hogy a magyarok — ahogyan azt Anonymus is tanúsítja — Attilát is egykori uralkodójukként tisztelték. Történetét azonban a magyar tradíciótól csaknem teljesen függetlenül, nyugati források alapján egészítette ki további mozzanatokkal, így — Attila harcainak rövid és torz elbeszélése mellett — azzal az Orsolya-legendával, ami ezen hipotézisnek megfelelően csupán a véletlen folytán bukkanna fel majd újra a hazai elbeszélő hagyományban. 2. A krónikást olyasvalaki tájékoztatta, aki mind Anonymust, mind pedig a Kristó által elképzelt 13. századi gestaszerkesztést ismerte, ám a szerző a kapott információkból — azokra talán homályosan emlékezve — csak bizonyos momentumokat őrzött meg. A kölni szüzek legendája nem feltétlenül került már ekkorra lejegyzésre bármely hazai írott forrásban, ám az Attila-hagyomány más elemei mellett ez a história is részét képezhette a szóbeli tradíciónak. Láthattuk már, hogy Szent Orsolya története minden bizonnyal elég korán ismert lehetett Magyarországon: a mártírhalált szenvedett kölni leányok ünnepe már abban a Nyitrai Kódexben is szerepel, amelyet a 11. századra helyez kutatás.165 3. A Magyar-lengyel Krónika alapján ugyanakkor elképzelhető, hogy létezett egy olyan hazai forrás — talán az 1213 és 1235 között keletkezett gestaszerkesztmény —, amely Anonymusnál bővebb Attila-hagyományt tartalmazott. Kútfőnk szerkezetében ezt a történetet követné - azt igen nagy mértékben torzítva és horvát, valamint lengyel motívumokkal is kiegészítve. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ez az elképzelés ellentmondani látszik Kristó azon feltevésének, miszerint a 13. század eleji, a keresztény magyarok történetét elbeszélő kútfő a magyarok őshazájával kapcsolatban semmit sem jegyezhetett még le a Nyugatról átvett hagyományanyagból.166 164 Grzesik, R.: The Hungarian roots i. m. 75. 166 Radó P: Hazánk legrégibb i. m. 395. 166 Kristó GyEgy 1235 körüli i. m.
