Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
A MAGYAR-LENGYEL KRÓNIKA ÉS A HAZAI ELBESZÉLŐ HAGYOMÁNY 321 hagyta volna el eredeti szövegéből. Ha esetleg szóban tájékoztatták őt a magyar históriáról, akkor lehetséges, hogy informátora elbeszélése révén eljutott hozzá a Pannóniában nyájaikat legeltető római pásztorok motívuma, ám utólag a közlésnek csak egyetlen elemére emlékezett. Magának a pastores kifejezésnek a használata az adott szövegkörnyezetben, a szántóvetőkkel párba állítva azonban — úgy véljük — korántsem utal teljes bizonyossággal arra, hogy a krónikás valóban az Anonymusnál is fellelhető tradíciónak egy változatát jegyezte volna le. Ha azonban mégis így tett, úgy talán az sem elképzelhetetlen, hogy az esetleg nem is magyar földön alkotó történetíró az európai hagyományból ismerte ezt az elemet.127 Bár a fentiekben nem tértünk ki valamennyi párhuzamra, amelyet akár az 1938. évi szövegkiadás, akár pedig Hóman és Grzesik feltüntettek, a tárgyalt részletek jól illusztrálják, hogy az egyébként igencsak vegyes információkat egymás mellé helyező, a horvát tradícióra is építő Attila-történetnek a magyar krónikáshagyománnyal való rokonságát filológiai egyezésekkel igazolni kívánó teória igencsak gyenge lábakon áll. II. A krónika második egysége — amennyiben a magyar gestaszerkesztménnyel való esetleges szövegbeli egyezéseket kívánjuk tárgyalni — azért tűnhet számunkra kevésbé érdekesnek, mert a Géza és Szent István uralkodásáról szóló beszámoló nagyrészt a Hartvik-legenda textusán alapul. 1. Érdemes itt azonban egyetlen apró, az eredeti legendaszövegtől való eltérést megemlítenünk. Hóman a mesés históriának a magyar krónikáshagyománnyal való rokonításakor többek között azt az érvet használta bizonyítékul, hogy elbeszélésünk — a vélekedésének megfelelően a Szent László-kori ősgesta nyomait őrző Albericus Trium Fontiumhoz vagy a Knauz-krónika családjához hasonlóan — tartalmazta szent Imrével kapcsolatban azt a torzult hagyományt, miszerint ő István király egyetlen fia volt.128 A részletet Hóman óta több alkalommal is tárgyalta a hazai forráskutatás, és a különböző korokból ránk maradt szövegekben felbukkanó filius unicus fordulatot a magyar legendairodalomból eredeztetett torzulásként értelmezte.129 Csóka J. Lajos a szövegromlást a Legenda maiorra vezette vissza: ennek textusát szó szerint vette át Hartvik püspök, majd a Hartvikot felhasználó, a 12-13. század fordulóján létrejött Szent László-legenda is kiemelte, hogy a felnőtt Imre akkor már egyetlen fia volt Szent Istvánnak:130 A bencés filológus szerint a későbbi torzulások — amelyek az eredeti szövegeket leegyszerűsítve már csupán az egyetlen fiú hagyományát őrizték meg — az alábbi legendarészletek félreértésén alapulnak.131 127 A motívumnak külhoni, illetve a magyar történetírásban való megjelenésével kapcsolatban 1. Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál. In: Uő.: Tanulmányok az Árpád-korról i. m. 132-190., kül. 178-182. 128 Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 27., 39. 129 L. pl. Bollók János: Szent Imre alakja középkori krónikáinkban. In: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Fügedi Erik, bev. Köpeczi Béla. Bp. Gondolat, 1986. 61-75.: 74-75.; Rokay Péter: Krónikatanulmányok. Debrecen 1999. 152-155. 130 Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 654-656. 131 Legenda Sancti Sancti Stephani regis i. m. 390-391., 427.; Legenda Sancti Ladislai regis. Ed. Emma Bartoniek. In: SRH II. 520-521.
