Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
320 CSÁKÓ JUDIT Anonymusnál olvasható Szkítia-bemutatás között fellelhetők. III. Béla névtelen jegyzője a vizsgált kútfőhöz hasonló szavakat alkalmazott akkor is, amikor Attila mesés gazdagságáról számolt be, de felbukkan az arany, az ezüst és a drágakövek említése a 14. századi krónikakompozíció azon részletében is, amely Salamon király és Géza herceg belgrádi zsákmányszerzéséről számol be. A lexikális egyezések — ha csekély mértékük miatt a forrásrészleteket egymással közvetlenül nem is rokonítják — a lengyel kutató szerint a szövegek közös ősforrására vallhatnak.123 Anonymus c. 1. Nam ibi habundat aureum et argentum, et inventiuntur in fluminibus térré illius preciosi lapides et gémmé, c. 14. Et dum ibi per plures dies habitassent, dux et sui videntes fertilitatem térré et habundantiam omnium bestiarum et copiam piscium de fluminibus Thiscie et Budrug, terram ultra, quam diri potest, dux Árpád et sui dilexerunt. Chronicon Hungarico- Polonicum c. 1. (...) esset locupletatus argento et auro et gemnis pretiosis hominumque et animalium, volucrum et bestiarum silvestrium maxima multitudine ita, ut delicie mundi ex omni parte ei aífluerent. Simonis de Keza c. 5. Regio quidem Meotida Perside patriae est vicina, quam undique pontus preater vadum unum parvissimum giro vallat, fluminibus penitus carens, herbis lignis, volatilibus, piscibus et bestiis copiatur. Chronicon Hungarici composito saeculi XIV (S, V) c. 108. Hungari ergo capta civitate sequenti die postquam ignis resederat, videntes scrobes Grecorum deiscentes tulerunt exinde aurum múltúm et argentum, lapides pretiosos gemmasque prelucidas et thezaurum fere inestimabilem. Véleményünk szerint a fent idézett részletekben124 kimutatható azonosságok korántsem elégségesek olyan messzemenő következtetések levonására, mint amilyeneket ezekkel kapcsolatban Grzesik megfogalmazott. A kútfők lejegyzői által alkalmazott szókincs hasonlósága aligha igazolhat bármiféle filológiai összefüggést az elbeszélő források között: a passzusok legfeljebb arról tanúskodnak, hogy milyen toposzokat alkalmazott a kor krónikása, amikor egy gazdag vidéket kívánt ábrázolni. Hasonlóképpen vélekedhetünk azokról a látszólagos egyezésekről is, amelyek a vidék sík jellegével kapcsolatban a Magyar-lengyel Krónika mellett más kútfőben is fellelhetőek. 3. Végül térjünk ki arra a momentumra, amely azt a tájat írja le, ahová Attila a Dunán átkelve népével megérkezik! A forrásrészletet — a pásztorok említése révén — Anonymus azon passzusaival rokonította ezidáig a forráskutatás, amelyek Pannóniát a rómaiak legelőjeként mutatták be.125 Bár a pásztorok szerepeltetése kétségkívül figyelmet ébreszthet, a szövegrészletek126 között itt sem mutatható ki egyértelmű filológiai egyezés. Amennyiben krónikásunk bármiféle írott feljegyzéssel rendelkezett volna, úgy aligha tarthatjuk valószínűnek, hogy éppen a kifejezés specifikumát adó Romanorum terminust 123 Grzesik, R.: Krónika w^giersko-polska i. m. 60-63. 124 E magistri i. m. 34., 53.; ChHP (ed. Karácsonyi) 10., ill. ChHP (ed. Deér) 300.; Simonis de Keza Gesta Hungarorum. Ed. Alexander Domanovszky. In: SRH I. 144.; Chronicon Hungarici composito saeculi XIV Ed. Alexander Domanovszky. In: SRH I. 373. 125 Hóman BA Szent László-kori i. m. 37.; Grzesik, R.. Krónika w^giersko-polska i. m. 64-65. 126 A vizsgált szöveghelyeket 1. ChHP (ed. Karácsonyi) 18-19., ill. ChHP (ed. Deér) 303.; E magistri i. m. 45-46.
