Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
A MAGYAR-LENGYEL KRÓNIKA ÉS A HAZAI ELBESZÉLŐ HAGYOMÁNY 311 hogy az itt megfogalmazottaknak megfelelően valóban összefüggő írásbeli forrást kell-e látnunk a Chronicon Hungarico-Polonicum mögött. Amennyiben Hóman nézete a hibás genealógiát illetően lényegét tekintve helytálló, úgy legalábbis erősen megkérdőjelezhető a krónika esetleges magyarországi keletkezése: a szlavón herceg környezetében sem véljük valószínűnek azt, hogy ne sikerült volna a magyar uralkodók helyes családfáját fellelni. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a szöveg és a magyar elbeszélő hagyomány viszonyának vizsgálata sem visz minket sokkal közelebb a keletkezés kérdésének megoldásához. Mielőtt azonban a krónikával kapcsolatos filológiai problémákra rátérnénk, megvizsgálhatjuk, van-e a munkában bármilyen más mozzanat, amely további támpontot nyújthat a lejegyzés korának vagy helyének pontosabb meghatározásához. Elsőként említhetjük itt a krónika azon passzusát, amely az Attila halála utáni periódusról számol be: a történetíró — pontosabb értesülések híján — maga találja ki az európai hódításai után a Kárpát-medencében megtelepedő uralkodó utódainak históriáját. Talán nem tekinthetjük a véletlen művének, hogy a krónikás által az Attila utáni magyar királyok sorába beiktatott két személy éppen a Kálmán, illetve a Béla nevet viseli: azon királyi hercegek nevét, akik a lengyel-magyar história lejegyzésének feltételezett időpontjában a magyar történelemben szerephez jutottak. Ez a momentum a Grzesiknél szereplő keltezés helyességét látszik alátámasztani. Kiindulhatunk a forrás földrajzi neveiből is. Pauler Gyula Horvátország, illetve Szlavónia fogalmának megjelenítése alapján véli a szöveget a 13. század második feléből származónak.88 Vizsgáljuk meg egy pillanatra, hogyan látja az ismeretlen krónikás a Dráva-Száva közét és az ettől délre fekvő területeket! A kútfőben három információt találunk azzal kapcsolatban, hová helyezi szerzőnk Horvát- és Szlavónországot: a) A régió első említése alapján úgy tűnik, a krónikás egymással azonosnak véli Horvátországot és Szlavóniát, ám nem az Adria vidékére, hanem a Dráva és Száva folyók közé teszi a területet: Aquila „megérkezett Horvátország és Szlavónia határaihoz a Száva és a Dráva folyók között, s ott felvonultak ellene Horvátország és Szlavónia fejedelmei”.89 b) Egy másik passzus azt sugallja, hogy a horvát-szlavón uralkodó fennhatósága az Adriai-tenger partjára is kiterjedt: „Szlavónia és Horvátország királya pedig a tenger partján abban a városban gyönyörködött, amelyet Siplethnek mondanak: ezt Szent Pál apostol térítette meg a keresztény hitre (...).”90 c) Míg egy részletben a munka Hungáriának a Tiszán túl elterülő vidékeket nevezi, addig másutt Magyarországot és Szlavóniát egyazon területnek tartja: Kálmán, Aquila unokája „hazatért Szlavóniába, melyet a nagyatyja Magyarországnak nevezett el”.91 Bár az idézett szöveghelyek nagy terminológiai bizonytalanságot mutat -88 már megkülönbözteti Chroatiától és ismeri mint külön tartományt Slavóniát, Tótországot, a Száva és Dráva közt, a mi csak TV Béla korában kezdett divatba jönni” - Pauler GyA magyar nemzet története i. m. I. 382. 89 A lengyel-magyar vegyes krónika i. m. 228. 90 A lengyel-magyar vegyes krónika i. m. 228-229. 91A lengyel-magyar vegyes krónika i. m. 229. Ugyanez az elképzelés szerepel már a krónika bevezetőjében is: A lengyel-magyar vegyes krónika i. m. 226.
