Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
292 CSÁKÓ JUDIT mutatásával ugyanakkor adós maradt a hazai középkorkutatás. A kérdéskör mindmáig legbővebb tárgyalására a lengyel szakirodalom vállalkozott: Ryszard Grzesik több alkalommal is szólt a 13. századinak tartott szöveg lehetséges magyarországi forrásairól.31 Dolgozatunk célja annak vizsgálata, hogy vajon mennyiben szorulnak esetleges finomításra vagy kiegészítésre a lengyel történésznek a nagyrészt Hóman Bálint eredményei alapján vázolt tézisei. Mielőtt azonban a minket leginkább érdeklő problematikára — a kútfőnek a magyar elbeszélő hagyománnyal való kapcsolatára — rátérnénk, szükséges röviden tárgyalnunk két, a forrással kapcsolatban a szakirodalomban is felmerülő kérdéskört. Elsőként arról kívánunk szólni, hogy mennyiben is tekinthetjük egységes redakciónak a Magyar-lengyel Krónikát. Vajon hogyan viszonyul egymáshoz a Chronicon Hungarico-Polonicum hosszabb és rövidebb variánsa? A Hartvik-legenda miféle felhasználásáról árulkodik szövegünk két változata? Úgy ítéljük meg, hogy ezt követően talán nem minden haszon nélkül való újra körbejárnunk azokat az álláspontokat, amelyet a medievisztika a kútfő genezisének vonatkozásában fogalmazott meg. Amellett, hogy a kérdéssel kapcsolatos viták máig nem jutottak teljesen nyugvópontra — a 13. század első feléből származónak ítélt szöveg lejegyzésének helyét Ryszard Grzesik Szlavóniába,32 Martin Homza viszont a Szepességbe33 teszi —, a forrás létrejöttét érintő nézetek áttekintését indokolhatja az is, hogy a krónika keletkezési ideje témánk szempontjából sem elenyésző jelentőségű. Elöljáróban is hangsúlyozni kívánjuk: nem tartjuk feladatunknak azt, hogy a kútfőnk vonatkozásában felmerülő valamennyi, teljes bizonyossággal talán soha meg nem válaszolható kérdéssel kapcsolatban állást foglaljunk; ám dolgozatunkban szeretnénk minél több olyan pontra rávilágítani, amelyek esetében — véleményünk szerint — tovább árnyalhatóak lennének a korábbi vizsgálatok eredményei. I. Dolgozatunk elején elkerülhetetlen annak vizsgálata, hogy mit is értünk tulajdonképpen Magyar-lengyel Krónika alatt. Tekinthetjük-e vajon többé-kevésbé egységes, legfeljebb apró részleteiben interpolált textusnak azt a szöveget, amelyet a hosszabb redakció hagyományozott ránk? Esetleg egy több fázisban készült, talán nem is egyetlen auctortól származó alkotást kell sejtenünk a krónika mögött? Mennyiben árulkodhat az eredeti manuscriptumról a hosszabb, illetve a rövidebb változat összevetése?34 Részletekbe menő szövegvizsgálat helyett csupán a lehetőségeket kívánjuk itt felvázolni. La tradizione unno-magiara nella cronaca universale di fra’ Paolino da Venezia. In: Spiritualitä e lettere nella cultura italiana e ungherese del basso medioevo. Ed. Sante Graciotti - Cesare Vasoli. Firenze 1995. (Civiltä veneziana. Studi 46.) 362-363. Újabban 1. Uő.: A magyarországi hun hagyomány legkorább írott forrásai és európai kapcsolatuk. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae. Acta Historica. CXXXV Szeged 2013. 25^14. 31 Ryszard Grzesik: The Hungarian roots of the Hungarian-Polish Chronicle. MA Thesis. 1994., kül. 71-100.; Grzesik, RKrónika wqgiersko-polska i. m. 51-76. 32 Grzesik, R.\ Krónika wqgiersko-polska i. m. 208-212. 33 Homza, M.: Uhorsko-poFská krónika i. m. 22-27. 34 A témát tárgyaltam francia nyelven is, 1. Judit Csákó: Quelques remarques ä propos de la tradition textuelle de la Chronique hungaro-polonaise. La relation de la chronique ä la Légende de
