Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287

288

CSÁKÓ JUDIT

mán jutottunk el. Vizsgálataink során azt igyekeztünk bemutatni, hogy az 1251 előtt keletkezett champagne-i kútfőben — még ha annak szerzője nem is ismerhette a magyarországi gestaszerkesztmény 13. századi redakciós fázisát —, korai történelmünkkel kapcsolatban olyan elemeket olvashatunk, amelyek valamilyen formában a II. András-kori (1205-1235) írott tradícióban is szerepelhettek.* 4 A francia területen keletkezett forrásszöveg a 11. századi magyar história vonatkozásában több olyan momentumot is tartalmaz, amelyek a kortárs — Ryszard Grzesik által az 1220-30-as évekre datált5 — Magyar-lengyel Krónikában is feltűnnek. Mindkét forrásban megjelenik Szent István feleségének negatív ábrázolása, valamint az Imre hercegre mint a szent király egyetlen fiára vonatkozó, feltehetőleg a legendairodalomban megtalálható szöveghelyek torzulására visszavezethető hagyomány, de olvashatunk a két hasonló korú kútfőben arról is, hogy az esztergomi székesegyházat Szent Adalbert tiszteletére alapította első királyunk.6

Ma már aligha érthetünk egyet a korai filológiai irodalom azon megállapításával, amely az egyező információkat megőrző — ám szövegazonosságokat egyetlen ponton sem mutató — krónikarészletek alapján közös, 11. századi forrásra kísérelte meg visszavezetni az egymástól igen távoli vidékeken lejegyzett elbeszélő munkákat. Ha azonban egy napjainkra elveszett korai kútfőről — a Raimund Friedrich Kaindl által feltételezett esztergomi feljegyzésekről7 vagy a Hóman Bálint teóriájában szereplő Szent László-kori ősgestáról8 -— nem is vallanak forrásaink, talán nem haszontalan megvizsgálnunk, árulkodhat-e a Magyar-lengyel Krónika — a francia szerzetes magyar vonatkozású adataihoz hasonlóan akár közvetett módon — elbeszélő hagyományunk 13. századi fejlődéséről. Kristó Gyula 1974-ben a domonkos Riccardus beszámolója (1237),9 illetve Albericus (1251 előtt) szóbeli közvetítéssel szerzett információi révén kísérelt meg választ találni arra a kérdésre, mit tartalmazhatott a magyar gestának a

Hannoverae-Lipsiae 1826-2000. (a továbbiakban: MGH SS) XXIII. 631-950. A szöveg magyar vonatkozású részeinek latin nyelvű kiadását 1. Albinus Franciscus Gombos (- Csaba Csapodi): Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Árpád descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. I-IV Bp. 1937-1943. (repr. Bp. 2005-2011, a továbbiakban: CFH) I. 23-34. (107. sz.); RF II. 167-168.; Régis Rech: Alberich of Troisfontaines [Aubrey]. In: The Encyclopedia of the Medieval Chronicle. Ed. Graeme Dunphy et al. I—II. Leiden - Boston, 2010. (a továbbiakban EMCh) I. 23.

4 Csákó Judit-. Néhány megjegyzés Albericus Trium Fontium krónikájának magyar adataihoz. In: Tiszteletkor. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. Szerk. Mikó Gábor - Péteri! Bence - Vadas András. Bp. 2012. 515-526.

5 A krónika datálásával kapcsolatban 1. Ryszard Grzesik: Krónika w<jgiersko-polska. Z dziejów polsko-w^gierskich kontaktów kulturalnich w sredniowieczu - The Hungarian-Polish Chronicle. Studies of the Polish-Hungarian culture relationship in the Middle Ages. Poznan 1999. (Poznahskie Towarzystwo Przyjaciól Nauk. Wydzial Historii i Nauk Spolecznych. Prace Komisji Historycznej 56.) 208-212.

6 A vonatkozó momentumokra dolgozatunk III. egységében térünk ki.

7 Raimund Friedrich Kaindl: Studien zu den ungarischen Geschichtsquellen. III-IV In: Archiv für österreichische Geschichte. I-CXXV Wien 1848-1966. (a továbbiakban: AÖG) LXXXII. 620., 625.

8 Hóman Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII-XIII. századi leszármazói. Forrástanulmány. Bp. 1925.

9 Relatio fratris Ricardi. Ed. Iosephus Deér. In: SRH II. 529-542.