Századok – 2014
KRÓNIKA - Guth Réka - Péterffy Gergely: Magyar történettudomány kultúrnemzeti alapokon, határokon túl és határokon innen, 1920-2013. Beszámoló az MTA BTK Tudománytörténeti és az Európa-történeti Témacsoport 2013. november 21-én megrendezett műhelykonferenciájáról I/271
KRÓNIKA 277 tások, mint Nyíregyháza és Szatmárnémeti vagy Békéscsaba és Arad kooperációja. A közös lehetőségek közé sorolta a habán kerámiák erdélyi kutatásait is. Kiemelte, hogy nem csak Erdély, de az egész Kárpát-medence történetének alapos megismerését szolgálhatná a középkori utak régészeti feltárása, melynek révén az egyes gazdasági vonzáskörzetek, gazdasági és kulturális kapcsolatok rendszerére derülhetne fény. Véleménye szerint átfogó, államhatárokon túlívelő kutatást csak nemzetközi összefogással lehet megvalósítani. Ugyanilyen érdekességeket tartogathat a középkori élővilág feltárása, a kultúrnövények és a környezet változása az évszázadok során. A közös kutatások nem csak a tudományos élet számára lehetnek fontosak, hanem a turizmus révén gazdaságilag is hasznot jelenthetnek az adott térségnek. Itt Egres cisztercita kolostorára utalt Benkő Elek, a távlati tervekben ugyanis a régészeti feltárás mellett turisztikai szempontok is szerepelnek. Előadása zárásaként kifejtette, hogy bár az együttműködés még nem minden téren problémamentes, a közös úton járással szélesíteni kell az együttműködés ösvényét, amelyhez a tudománypolitikának biztosítani kell a hátteret. Ozer Agnes, az Újvidéki Városi Múzeum tanácsosa A szerb történetírás a magyarokról, 1918-1941 című előadásában a két világháború magyar vonatkozású szerb történetírását három korszakra bontotta. Hangsúlyozottan a szerb történetírásról beszélt, nézete szerint ugyanis egységes jugoszláv történetírás nem alakult ki az államalkotó nemzetek ellentétei miatt. Trianont követő években elsősorban a magyarországi szerbek történetével foglalkoztak a délszláv államban, majd a magyar revíziós törekvések ellensúlyozásaként jelent meg az antirevíziós irodalom, majd ezt követően az 1930-as évek végén, az I. világháború kirobbantásának vádja került a szerb történetírás előterébe. A vajdasági történetírás intézményi hátterét az 1927-ben Stanoje Stanojevic által létrehozott Vajdasági Történelmi Társulat biztosította. A szerbek állandó veszélyként élték meg a magyar revíziós törekvéseket, ezért élénk figyelemmel kísérték a magyarországi eseményeket és a magyar történetírást, hogy az érdekeiket sértő megnyilvánulásokra azonnal reagálhassanak. Történeti publikációikban emiatt erős aktuálpolitikai hatások figyelhetők meg. Stanojevic 1908-as A szerb nép története, Dimitrijev Kirilovics 1937-es Magyarosítás az egykori Magyarországon, valamint Jovan Jovanovic 1938-as Tisza István és Szerbia 1914-1916 között című munkák a magyar-szerb konfliktusokról, magyar elnyomásról és az asszimilációs törekvésekről szólnak. Stanojevic 1937- ben úgy fogalmazott, hogy a magyarság és a szerbség között súlyosabbnak bizonyulnak a konfliktusok, mint az egymást segítő pillanatok. Ozer Ágnes kiemelte, hogy a vajdasági szerb történetírás nem tudott felülemelkedni Stanojevic programján, és ezt a merev történelemszemléletet az erős politikai befolyás, valamint a revíziótól való félelem csak elmélyítette. Bárdi Nándor, az MTA TK Kisebbségkutató Intézet osztályvezetője Erdélyi magyar történészek és intézmények magyarországi szakmai és szakmán túli kapcsolatai 1920 után címmel tartott előadását egy meghatározó kérdéssel indította. Létezett-e egyáltalán erdélyi magyar történetírás a két világháború között? Az Erdélyben 1921 és 1940 között kiadott magyar nyelvű publikációk
