Századok – 2014
KRÓNIKA - Guth Réka - Péterffy Gergely: Magyar történettudomány kultúrnemzeti alapokon, határokon túl és határokon innen, 1920-2013. Beszámoló az MTA BTK Tudománytörténeti és az Európa-történeti Témacsoport 2013. november 21-én megrendezett műhelykonferenciájáról I/271
KRÓNIKA 275 aki akkor miniszter volt, és aki idővel — természetesen a legfelsőbb pártfórumokkal egyeztetve — elvállalta és tevőlegesen végezte az 1976 óta a Történettudományi Intézetben készülő háromkötetes Erdély történetének főszerkesztését, miután azt az intézet igazgatója nem vállalta. De a világtalálkozón és a konferencián — neve a védnökök listáján szerepelt — nem jelent meg. A három megnevezett személy közül csak egy jelent meg rövid időre a szakmai vitákon... A világtalálkozó helyszíne az MTA központi épülete volt — az akadémia új elnöke Berend T. Iván volt, egyben a párt központi bizottságának tagja — a világtalálkozó intézeti szervezőbizottságának vezetője az intézet osztályvezetője Hanák Péter volt (szervező titkára a korábban csehszlovákiai illetőségű Szarka László a budapesti intézet fiatal munkatársa). Hanák megnyitójában az egyetemes és magyar történelem viszonyáról és a világ különböző részein élő magyar történészek együttgondolkodásának szükségéről beszélt, de mind az akadémikusok, mind a tisztviselők egy része távol maradt, sőt hangos vitákban kritizálta a rendezvényt. Ugyanakkor a világtalálkozó főelőadója Glatz Ferenc, a világtalálkozót rendező akadémiai intézet új igazgatóhelyettese és egyben a História felelős szerkesztője az államhatárok nélküli kultúrnemzeti lét kialakításának szükségéről, az állampolgár-központú korabeli ideológiai szemlélet meghaladásáról és a magyar-magyar, valamint magyar és szomszédos népek párbeszédének megindításáról beszélt az átalakuló Európában. (Ránki, az új igazgató egyben az általa alapított új amerikai magyar intézetet is vezette, természetesen pontosan tudott a rendezvényről, azon a szomszédos országok kutatói közül az Intézettel a 70-es évektől kapcsolatban álló nyugat-európai és amerikai emigráns magyar történészek meghatározó szerepet játszottak.) Ezen a több mint százfős találkozón Amerikából, Franciaországból, Németországból, Angliából, Ausztriából, Csehszlovákiából, Romániából, Jugoszláviából — a Szovjetunióból meghívottak nem jöttek el — született meg a magyar történészek világszövetségének eszméje, amely azután majd 1990-ben, a Történettudományi Intézet kereteiben megalakult, elnöke Benda Kálmán, titkára Szarka László volt. És ezután, 1988-ban jelent meg a „Magyarok a Kárpát-medencében” — a História könyvtár és a Lapkiadó vállalat üzleti vállalkozásaként, két kiadásban több mint 80 000 példányban —, amelyik programszerűen hirdette meg a magyar történelem tárgyalását kultúrnemzeti alapon, államhatároktól függetlenül. Közben a közgondolkodást erősen mozgatva, még 1986. februárban került napirendre a térség történeti közgondolkodását felizgató Erdély-problematika. Az 1976-ban az Intézetben megindult Erdély története munkálatairól csak a bennfentes értelmiségiek tudtak, de 1986 februárjában a História „Erdély, a közös haza” címmel tematikus számot közölt, amely 70 000 példányban, két kiadásban jelent meg, s amelyet belső viták ugyan követtek, de a hivatalos intézmények részéről semmi kritikát nem kapott, a szovjet rendszert a nemzeti önállóság felszámolása miatt kritizáló, érlelődő demokratikus politikai ellenzék részéről elismerés fogadta. És 1986 novemberében megjelent az Erdély története I—III., amelyet nagy nemzetközi vita követett, de amely a határokon túli történelemről, magyarságról a hazai szellemi életben a reformgondolkodók — párttól függetlenül — hevesen üdvözöltek. 1988-ban az MTA
