Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Wencz Balázs: Ilko-Sacha Kowalczuk: Stasi konkret. Überwachung und Repression in der DDR - Konkrét stasi. Megfigyelés és elnyomás az NDK-ban. Verlag C. H. Beck, München 2013. 427 o. [ismertetés] I/265
alkalmazott ügynökök és az egyházi besúgók is megtalálhatók. Érdekes a fejezet azon része mely az ügynökök párttagságát elemzi, ebből ugyanis kiderül, hogy az 1980-as években mindössze a harmaduk rendelkezett párttagkönywel. A negyedik fejezet az Allambiztonsági Minisztérium NDK-n kívüli tevékenységét tárgyalja. A külföldi bevetések elsősorban az NSZK és Nyugat-Berlin területét érintették, itt ugyanis nem voltak nyelvi problémák. A külföldi munka — melyben jelentős létszámú női ügynök is részt vett — legfontosabb része az NDK-ba akkreditált sajtótudósítók, illetve az újságírók, továbbá nyugati politikusok és üzletemberek megfigyelése volt. Ezenkívül figyelemmel kísérték és segítették a titkosszolgálatok működését többek között Kubában, Nicaraguában, Mozambikban, Etiópiában, Angolában és nem utolsósorban Észak-Koreában. A szerző szerint a minisztérium különös hangsúlyt fektetett a katonai, gazdasági és a technológiai területeken végzett ügynöki munkákra, melyek elengedhetetlenek voltak az NDK gazdaságának fejlődése szempontjából. A fejezet Franz Kniffel történetével végződik, akinek viszontagságos életútját a szerző szinte évről évre mutatja be. A nemzetiszocialista állam üldözöttjeként élte át a Vörös Hadsereg bevonulását Németországba, már-már rajongott a pártért és az NDK-ért, melynél kiválóbb országot nem tudott volna elképzelni, mégis az 1970-es és 1980-as években ügynökként vált a rendszer ellenségévé, a börtönt is megjárva. Az ellenzék és az ellenállás témakörét az ötödik fejezet tárgyalja. Bevezetésként a szerző emlékeztet arra, hogy az 1950-1989 közötti időszakban mintegy 250 ezer embert ítéltek el politikai alapon az NDK-ban. Ezt követően kitér az 1950. október 15-ei választásokra és az azt megelőző, elsősorban fiatalok által szervezett és véghezvitt politikai akciókra. Az egyik ilyen akció volt Hermann Joseph Fiadé esete, akit 186 „rendszerellenes” röpcédulának a választások előestéjén való terjesztése miatt 15 év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. A fékevesztett terror és elnyomás következményeként kirobbant 1953. június 17-ei felkelést szinte azonnal fasiszta puccsként próbálta beállítani. Ebben fontos szerepet kapott a Sasi is, amelynek prezentálnia kellett a nyugati háttérembereket és ügynököket. Mindez nem tartott sokáig, ugyanis 1953. szeptember 23-án jelentették a párt vezetésének, hogy sikerült leleplezniük a szervezetet, ráadásul a „főkolomposokat” is sikerült őrizetbe venniük. A következő évben megrendezték a kirakatpert, melynek vádlottjai Wolfgang Silgradt, Werner Mangelsdorf, Hans Füldner és Horst Gassa voltak. Az ítélet szerint Silgradt és Mangelsdorf 15, Füldner 10, míg Gassa 5 év börtönbüntetést kapott. A felkelés utáni antikommunista ellenállás a különböző csoportok által szövegezett röplapok és plakátok terjesztésében merült ki. Az egyik ilyen csoport az Eisenberger Kör volt, mely az 1954. október 17-ei választások kapcsán többek között a szovjet megszálló csapatok kivonulását, szabad választásokat és sajtószabadságot követelt. A fejezet hátralévő részében a fal felépítéséről olvashatunk és az 1968-as prágai tavaszt követő egy-egy pert ismerhetünk meg, illetve a Ludwig Mehlhornról közölt rendkívül érdekes esettanulmányt. Az utolsó fejezet az 1989-1990-es évek eseményeit és azok következményeit veszi górcső alá. Az 1989. október 9-i fordulópontot követően — a SED-vezetés ekkor tolerált először egy közel 70 ezer fős demonstrációt Lipcsében — leomlott a berlini fal, lehetővé vált az újraegyesítés, továbbá a Stasi is kénytelen volt lassacskán beszüntetni a közel négy évtizedig tartó tevékenységét. Ebben az időszakban egyre gyakoribbá váltak a Stasi elleni megmozdulások, aminek bizonyítékaként a szerző az 1989. október 8. és 1989. november 20. közötti időszakra vonatkozóan 83 város 150 tiltakozására és nyilvános gyűlésére hívja fel a figyelmet. Ilyen körülmények között 1989. november 17-én került sor az NDK-ban az utolsó választásra, melyet követően az egyik legfontosabb változás az volt, hogy létrehozták a Nemzetbiztonsági Hivatalt (AfNS). Egy hónappal később, 1989. december 14-én Hans Modrow pártfőtitkár befejezte a Stasi felszámolását. Az átalakulás rendkívül kaotikus napjaiban többek között elkezdődött a Stasi-akták megsemmisítése és a megfigyelő hálózat működéséhez szükséges technikai háttér felszámolása. Ezt követően sor került a Stasi-„kirendeltségek” lefoglalására, melynek befejezéseként 1990. január 15-én a Berlin-Lichtenbergben lévő központ is bezárta a kapuit. Az Állambiztonsági Minisztérium hivatalosan 1990. június 30-ig szűnt meg. Végül a szerző kitér a Stasi utóéletének elemzésére, az aktanyilvánosságra és a témát feldolgozó filmek ismertetésre is. A kötet végére érve megállapíthatjuk, hogy tartalmilag nagyon gazdag munkáról van szó. Jó ötletnek tartom, hogy a szerző a főszövegben, az adott esemény ismertetésénél közli a „főszereplők” részletes életútját. A könyv használhatóságát névmutató és a rövidítések jegyzéke segíti. A válogatott irodalomjegyzék alapján az olvasók a témában megjelent legfontosabb kötetekről is tájékozódhatnak. A könyv legvitatottabb pontja a hálózati személyek számának a közlése, ami minden bizonnyal heves vitákat fog kiváltani. (A számot 189 ezerről csökkentette le a szerző 109 TÖRTÉNETI IRODALOM 267
