Századok – 2014

TÖRTÉNETI IRODALOM - Varga Zsuzsanna: Szabó István életútja Nádudvartól Nádudvarig. Szerk.: Romsics Ignác. Osiris Kiadó, 2012. 208 o. [ismertetés] I/260

Tito Jugoszláviájában azonban rá kellett döbbennem, hogy távolról sem mi vagyunk a Janik. Sőt valójában minden eredményünk ellenére le vagyunk maradva. [...] Jugoszláviai és nyugat-európai útjaim döntő szerepet játszottak abban, hogy minden hazai eredményünk ellenére egyáltalán nem éreztem úgy, hogy hátradőlhetek, és megpihenhetek a babérjaimon. Éppen ellenkezőleg, a külföldön látottak arra sarkalltak, hogy amit lehet, itthon, nálunk is meghonosítsak az ottani technológiákból. S ezzel nemcsak én voltam így, hanem lényegében a Fehér Lajoshoz kötődő agrárlobbi minden tagja.” (132.,135.)

A nyugati tudás-transzfer, a különböző hazai érdekeltségi megoldásokkal és a háztáji gazdálkodás liberalizálásával együtt hamarosan éreztette hatását a termelési eredményekben. Az 1960-as évek közepére megszűnt a kenyérgabona és a húsimport. Ezzel olyan adu került az agrárlobbi kezébe, amelynek segítségével egyre több beruházást tudott kiharcolni. Sikerült elérni a mezőgazdasági felvásárlási árak emelését, a tsz-eknél a kollektivizálás miatt felhalmozódott hitelek elengedését, s azt is, hogy felszámolják végre a sztálini rendszerből örökölt gépállomások rendszerét. Számos tekintetben enyhült a mezőgazdaság alárendelt, „belső gyarmat” szerepe, s egyidejűleg jogilag is sikerült megerősíteni a kolhoz-modelltől eltérő szövetkezeti kezdeményezéseket. Az évtized második felében tehát példátlan sikersorozatot könyvelhetett el az agrárlobbi. Ezt a folyamatot a termelőszövetkezeti érdekképviselet létrehozása tetőzte be. Érdekes módon maga Szabó István nem nagyon hitt eleinte benne, de Fehér Lajos érvelése őt is meggyőzte. így idézte fel az érdekképviseleti szervezet létrehozását: „A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa [...] az ereje és hatalma teljében lévő Fehér Lajos és Erdei találmánya volt, [...] Ezt azzal a céllal kezdeményezte Fehér, hogy a szövetkezeteknek, és révükön az egész agrárágazatnak legyen egy állandó érdekvédelmi szerve. Az elgondolás nagyon jól illeszkedett Nyers Rezső és társai mechanizmuskoncepciójához, amelynek a gazdaságirányítás szorosan vett reformján túl eredetileg az érdekek megjelenítésének intézményesítése is részét képezte. [...]. Lassan aztán megértettem, hogy az egész a párt egyeduralmának a korlátozására irányul. Hadd legyen a tanácsoknak, a szakszervezetnek és más érdekképviseleteknek is valami szerepe a döntéshozatalban! Ne a párt mondjon meg mindent, legyenek ellensúlyai! S mivel a mezőgazdaságban semmi ilyen nem volt, ezért találták ki ezt az új szervezetet. És hogy valóban hatékony ellensúly lehessen minden szinten, területileg felépülő országos szervezetként képzelték el. Összesen félszáz — megyénként minimálisan egy, de a nagyobb megyékben akár két vagy három — területi bizottság felállítását tervezték külön irodákkal, Volgákkal, titkárokkal és titkárnőkkel, hogy a megyei pártbizottságok se felfalni, se eljelentékteleníteni ne tudják őket.” (98.)

A TOT alakuló kongresszusára 1967. április 20-22-én a Parlamentben, a régi Felsőház tanácskozótermében került sor. Fehér Lajos végig kézben tartotta az előkészületeket. Az új szervezet élére Szabó Istvánt javasolta, aki ekkorra már nemcsak tsz-elnökként szerzett országos ismertséget, hanem a politikai elitnek is tagja lett. Országgyűlési képviselővé 1958-ban, a párt Központi Bizottságának tagjává 1962-ben, az Elnöki Tanács tagjává 1966-ban választották meg először. A TOT vezetőségének névsorát Szabó Istvánnal egyeztette, aki így idézte ezt fel: „Lajos ragaszkodott hozzá, s ezzel én is egyetértettem, hogy az elnökség tagjai ne kimustrált emberek, hanem sikeres, és lehetőleg valamennyire már ismert téeszelnökök legyenek. Olyanok, akik már mutattak valamit magukból. Miniszterek és állami cégek igazgatói nem ülhetnek be akadékoskodni és pöffeszkedni.” (100.)

Fehér Lajos ötlete volt az is, hogy a kongresszuson a nyitó előadást az új mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Dimény Imre tartsa, a zárszót pedig a régi szövetséges, Erdei Ferenc. Erdei zárszavára négy évtized elteltével is szinte szó szerint emlékezett a TOT elnökévé megválasztott Szabó István. „És akkor ezen a kongresszuson Erdei kimondott egy nagyon fontos, akkoriban igazán páratlanul fontos dolgot! Azt, hogy a magyar parasztság hozta létre és alakította olyanná a téeszeket, hogy azokban jól érezhesse magát! Szó szerint azt mondta, hogy a párt- és az állami vezetés ehhez igazodott! Nem fordítva! Olyan agrárpolitikát alakított ki, amelyik rugalmasan alkalmazkodott a magyar adottságokhoz és a lehetőségeinkhez. Ez nagyon nagydolog volt, és ez önbizalmat is adott nekünk, parasztoknak!

Erdei mindig azt hangoztatta, hogy a szövetkezeteknek, és a téeszeknek is nagyon sok változata lehetséges és sokféle megoldás lehet jó! Nem szabad mindent egy kaptafára csinálni, és az jó dolog, hogy végül aztán minden másként alakult, mint ahogyan eredetileg elképzeltük! Szó szerint azt mondta, hogy az eredmény a nép ’kollektív alkotása’.”

Habár az egypártrendszerben az érdekek nyílt ütköztetésére és képviseletére nem volt lehetőség, mégis nagy jelentősége volt a területi szövetségek és a TOT létrehozásának. Azzal, hogy

TÖRTÉNETI IRODALOM 263