Századok – 2014
FIGYELŐ - Krausz Tamás: Hogyan írná át Ungváry Krisztián a nagy honvédő háború történetét? I/201
FIGYELŐ 215 Ungváry recenziójában ugyan a németek gyakorlati politikáját kvázi magyarázva, de egy sajátosan értelmezett hadijogra hivatkozik. Ám „elfelejti” megjegyezni: a náci vezérek cinikus módon már akkor sem kívántak betartani semmiféle „hadijogot”, amikor még csak készültek a háborúra. De hát mindezek a tények és dokumentumok már a nürnbergi per időszakában is ismertek voltak! A „Nazi Conspiracy and Aggression” c. híres tízkötetes angol nyelvű kiadvány, amely a nürnbergi perhez összegyűjtött dokumentumok, kihallgatási jegyzőkönyvek, eskü alatt tett nyilatkozatok angol fordítását közli - 1946-ból való. Minket itt az érdekel, amiről Ungváry megfeledkezett: Franz Haider tábornok, vezérkari főnök a nürnbergi per során tett nyilatkozatáról (1945. november 22.) van szó, amely Hitler 1941. március elején elhangzott szavait idézte: „... a komisszárokat likvidálni kell. A nemzetközi jog megsértésében bűnös német katonák... felmentést kapnak. Oroszország nem vett részt a hágai konvencióban, ezért nincsenek meg az annak megfelelő jogai sem.”* 46 Ez a magatartás a háború egész folyamán jellemezte a Wehrmacht vezérkarának beállítódását, s azok az ellenhangok, amelyekről Ungváry oly jelentőséggel nyilatkozik, legfeljebb színezik a képet, de nem a hadifoglyokkal való bánásmód fő áramához tartoznak. A náci Németország külügyminisztériuma még egy 1944. május 29-i szolgálati feljegyzésben is, ahol a genfi konvenciónak a szovjet hadifoglyokra való érvénytelenségéről beszélnek, azt hangsúlyozzák, hogy a szovjet hadifoglyok „különleges politikai helyzetet foglalnak el”.46 Ebbe a „különleges helyzetbe” — szükség szerint — beletartozott a kivégzésük, éhínséggel való elpusztításuk, kényszermunkára való kiszállításuk vagy a Wehrmachtba való kényszerbesorozásuk is - természetesen ágyútöltelékként (akiket nem kis cinizmussal egyesek „önkénteseknek” neveznek). Ungváry tehát a szovjet katonai hatóságoknak a német hadifoglyokkal való bánásmódját is igyekszik — félretéve minden szakmaiságot — egy szintre hozni a nácikéval, hogy a kedvelt ideológiai alapvetését „a két totalitáriánus diktatúra azonosságáról” e téren is demonstrálhassa. Recenzensünk megint a képtelenség határait súrolva így vélekedik: „... arányaiban nem sokkal több szovjet katona pusztult el német fogságban, mint amennyi német katona szovjet hadifogságban”. Noha ez az állítás már önmagában is blöff, hiszen a németek Ungváry szerint 1,1 millió hadifoglyot vesztettek, a szovjetek pedig több mint három és félmilliót. Az Ungváry-féle „számítás” szerint a német hadifoglyok 34,9% halt meg szovjet fogságban, a szovjet hadifoglyoknak pedig minimum 53,5%-a és maximum 62,2%-a pusztult el német fogságban. Az olvasó is érzékelheti, hogy a kolléga milyen „szabadon” és önkényesen kezeli a számokat, hacsak fel nem fedezett a matematikában eddig ismeretlen arány- és százalékszámítást... Arról már nem is beszélve, hogy ismételten kizárólag a német szakirodalomban hivatkozott számokkal érvel, említést sem tesz arról, hogy a két fél között még napjainkban sem született meg a konszenzus a hadifoglyok 46 Nazi Conspiracy and Aggression. Vol. VUL, Washington, 1946. 645-646. o. (U. S. Government Printing Office.) A továbbiakban: NCA. Valamennyi e műből származó idézet és lelőhelye magyarul: Shirer William L.: A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása. Bp., Teleteacher, 1995. 512. 46 Lásd részletesebben: Mihail Tyagur: Szovetszkie vojennoplennie... i.m.
