Századok – 2014
FIGYELŐ - Krausz Tamás: Hogyan írná át Ungváry Krisztián a nagy honvédő háború történetét? I/201
FIGYELŐ 207 már korábbi, a témába vágó könyvében is a következő ténysor határozta meg: néhány Wehrmacht tábornok különböző okokból, de — ismeri el — nem humanitárius megfontolásokból, ellenezte a népirtás egyes parancsainak, mindenekelőtt a komisszár-parancs betű szerinti végrehajtását.17 Ám ha a tényéknél maradunk, ezek a tábornoki „tiltakozások” Ungváry állításával ellentétben a valóságban egyáltalán nem befolyásolták a népirtás végrehajtását, még csak nem is módosították azt érdemben. Noha Ungváry Krisztián természetesen ismeri a hitleri ún. komisszár-parancsot, de említett könyvében, amikor a népirtás programját és gyakorlatát még nem állította szembe egymással (más szelek fújtak!), már akkor sem értette e dokumentum igazi jelentőségét. Ugyanis valójában a komisszár-parancs nemcsak a komisszárokra vonatkozott egyedül, ahogyan ő értelmezte-értelmezi. Amikor Ungváry — kizárólag náci dokumentumok alapján — viszonylag kis számú komisszár kivégzését rekonstruálta,18 „elfeledkezett” arról, hogy e parancs a zsidó hadifoglyok és elvben minden kommunista vöröskatona és parancsnok kiirtását is magában foglalta. Márpedig ha ezt nem hangsúlyozzuk, akkor aláássuk annak megértését, hogy a náci katonai vezetés egy előre eltervezett és konkrétan parancsokban is előre megformált tudatos népirtásra törekedett és a népirtást rendkívül radikális módon meg is valósította. Áron Shneer izraeli történész egy igen érdekes tanulmányában a népirtás kérdéskörét elemezve a náci vezetőség parancsainak ugyancsak a belső összefüggéseire hívja fel a figyelmet,19 ami nélkül nem érthető meg a népirtó szándék tudatossága, tervszerűsége és gyakorlati megvalósítása közötti összhang. Maga a „komisszár-parancs”20 — amelyet 1941. május 5-én dolgoztak ki Hitler intenciói alapján és június 6-án erősítették meg, majd küldték szét a hadseregek parancsnokainak — „a szovjet zsidó hadifoglyok megsemmisítésének jogi megalapozása volt”.21 Tehát a parancsban a népirtás egyik fő irányának megjelenését kell látnunk, amely a kommunista ideológiai befolyás — lehetséges „fizikai” képviselőinek — fizikai kiirtását tűzte ki célul a Vörös Hadseregben és végre is hajtotta. Egyébként a háborút megelőzően kiadott náci parancsok, terrorintézkedésekre vonatkozó utasítások mind erősen átideologizált dokumentumok, papíron tervezte meg milliók halálát. A népirtási koncepció azonban nem volt totális abban az értelemben, hogy nem az összes kelet-európai szláv meggyilkolását tűzte kis célul... Bár a háború kezdetén a nagy népességmozgatások az etnikai tisztogatás kategóriájába tartoznak, a németek szlávpolitikája egésze a genocídium fogalmával határozható meg.” Vági Zoltán-Kádár Gábor tanulmánya: Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán működő Holokauszt és Társadalmi Konfliktusok Program (HTKP) http://htkp.org/index.php?option=com_content&task= view&id=32&Itemid=33; Lásd továbbá: Piker Henry-Haffner Sebastian: Plan «Ost»: kak pravilno podelit Rossiju. Algoritm, Moskva, 2011. 17 Ungváry Krisztián-. A magyar honvédség a második világháborúban. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 73-74. 18 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség...70-71. 19 Áron Shneer: Fogság c. munkájának első fejezete foglalkozik e kérdéskörrel. Shneer Áron: Plen. Szovetszkie vojennoplennie v Germanii 1941-1945. Moszkva-Jeruszalim, 2005. http://www . jewniverse.ru/RED/Shneyer/glavalos_v[2].htm#_ftnl8 (Letöltés: 2013. május 21.) 20 http://www.ns-archiv.de/krieg/1941/kommissarbefehl.php 21 Shneer Áron: Plen ... http://www.jewniverse.ru/RED/Shneyer/glavalos_v[2].htm#_ftnl8
