Századok – 2014
FIGYELŐ - Karsai László: A végső döntésképtelenség I/183
FIGYELŐ Karsai László A VÉGSŐ DÖNTÉSKÉPTELENSÉG* A holokauszt a magyarországi és a nemzetközi történettudomány egyik legjobban feldolgozott és dokumentált témája. Hatalmas mennyiségű levéltári iratanyag maradt ránk, naplók, levelek, fényképek, visszaemlékezések sora látott már eddig is napvilágot. 1945 után Nürnbergtől Budapestig és Szófiától Pozsonyon át Varsóig náci háborús bűnösök, kollaboránsok sorát állították bíróság elé, és ezekhez a perekhez óriási mennyiségű eredeti iratanyagot gyűjtöttek össze. Mégis, fájóan keveset tudunk nagyon sok fontos és érdekes témáról. Nem tudjuk például azt sem, Hitler miért, és pontosan mikor adott utasítást az európai zsidók lemészárlására. Kádár Gábor és Vági Zoltán eddig elsősorban a magyar zsidók gazdasági „megsemmisítésével”, vagyis kirablásukkal foglalkozott.* 1 Most megjelent könyvük bevezetőjében megjelölik céljukat: tisztázni szerették volna, hogy „kik, mikor, milyen körülmények között és milyen motivációk alapján döntöttek majdnem félmillió állampolgár Auschwitz-Birkenauba hurcolásáról”.(15.) Az alábbiakban először könyvük módszertani-elméleti bevezetőnek szánt részével, majd az 1944. március 19. utáni magyarországi események általuk adott interpretációjával foglalkozunk. Azt kívánjuk bizonyítani, hogy a szerzők nem ismerik kellő mélységben a holokauszt európai és magyarországi történetét, mértéktelenül és mérhetetlenül eltúlozzák egyes személyek, főleg és elsősorban Endre László 1944-es belügyi államtitkár szerepét. A nemzetközi perspektíva hiánya, és a biográfusok körében nem ritkán előforduló „szereptévesztés”, nevezetesen az, hogy saját művük „főhősét” a valóságosnál jóval nagyobbnak szeretnék látni, mint azt részletesen bizonyítani fogjuk, olykor szelektív, sőt manipulativ forráshasználattal párosulva nagyon is vitatható, és a döntő kérdésben egyértelműen hibás eredményekhez vezetett. Mielőtt alaptézisük ismertetésébe és vitatásába bocsátkoznánk, előre kell bocsátanunk azon szilárd meggyőződésünket, hogy a szerzők nem egy, hanem két, különböző időpontban és céllal keletkezett kéziratukat próbálták egy könyvbe „összefésülni”. Könyvük Bevezetődét egyfajta elméleti alapvetésnek szánták, amelyben, egyébként igen sok tárgyi tévedéssel, hibával tűzdelve, de * Kádár Gábor - Vági Zoltán: A végső döntés. Berlin, Budapest, Birkenau 1944., Jaffa Kiadó, Budapest, 2013, 279. 1 Kádár Gábor - Vági Zoltán: Aranyvonat. Osiris Kiadó, Budapest, 2001., valamint: uők: Hullarablás. A magyar zsidók gazdasági megsemmisítése. Jaffa-HAE Kiadó, Budapest, 2005. Utóbbi könyvük egy része Ungváry Krisztián akkor még kéziratos formában létező munkájának szó szerinti átvétele, melyhez Ungváry engedélyét nem kapták meg, bár előszavukban ennek ellenkezőjét állítják. Erről lásd: Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2012., 7/5. j.
