Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: A Ford-kormány és a Szent Korona, 1974-1977 I/151
A FORD-KORMÁNY ÉS A SZENT KORONA, 1974-1977 161 adta át megbízólevelét, és Lázár György miniszterelnök azonnal felvetette a Korona visszaadásának kérdését. Ezt a kérést július 16-án hivatalosan is megismételte. Ennek megfelelően McAuliffe hosszú táviratban elemezte a problémát az amerikai külügy számára. Az 1975. szeptember 25-én kelt, 3098. számú táviratban a budapesti nagykövet azt javasolja, hogy a külügy gondolja át a helyzetet és alakítson ki hivatalos álláspontot a kérdésben. Külön hangsúlyozta, hogy mivel a magyar kommunista vezetés fontos legitimációs kérdésnek tekinti a Korona fizikai birtoklását, el kell dönteni, hogy vissza akarják-e adni a koronázási ékszereket, és ha igen, annak vannak-e konkrét feltételei, valamint, hogy azokat kívánják-e világosan közölni a magyar féllel.28 McAuliffe kérését a külügy azonban „agyonhallgatta.” A nagykövet 1976. március 11-én felmentését kérte, hiszen Ford elnök az újonnan kinevezett Rumsfeld védelmi miniszter helyettesének jelölte, nyilvánvalóan utóbbi kérésére. McAuliffe április 15-én hagyta el Budapestet és 27-én személyesen is találkozott Scowcrofttal. A még alig egy éve hivatalban lévő nemzetbiztonsági tanácsadó számára írt felkészítő anyagban a következőket olvashatjuk: „Amerikai-magyar viszonylatban továbbra is gondot okoznak az olyan ügyek, mint Szent István Koronája és az MFN-megállapodás hiánya. Nem sokkal Budapestre érkezése után McAuliffe futott egy kört Washingtonnal a Korona visszaadásának ügyében, de kezdeményezése elhalt. MFN-ügyben Magyarország a Szovjetunió vonalát követi, mondva, hogy nem fogad el beavatkozást Magyarország belügyeibe (i.e. Jackson-Vanik).”29 Eugene McAuliffe személyében Washington első ízben küldött nehézsúlyú diplomatát Budapestre. Amikor az új nagykövet szembesült a Szent Korona ügyének valós jelentőségével, azonnal hosszú táviratban kért hivatalos állásfoglalást és konkrét utasítást, ahogyan az nagypolitikai kérdésekben szokás volt. Amit McAuliffe nyilvánvalóan nem értett meg az az volt, hogy kisebb ügyekben nem azért tárgyaltak, hogy megállapodjanak, hanem azért, hogy a nagy nyilvánosság előtt demonstrálják nem feltétlenül őszinte megegyezési szándékukat (ld. pl. a vagyonjogi megállapodás történetét). Az a tény, hogy az ügy „elhalt”, világosan mutatja, hogy a nemzetbiztonságiak akadályozták meg a továbblépést. A Kissinger-Scowcroft vonalon kívülről érkezett McAuliffet felfelé buktatták, s visszatért Rumsfeld mellé, ezúttal a védelmi tárcához. Ford utódot már nem nevezett ki, így Philip Kaiser megérkezéséig (1977. augusztus 4.) a budapesti nagykövetség misszióvezető nélkül működött. Ez egyértelműen 28 Ezt a dokumentumot a Ford Elnöki Könyvtár honlapjáról indulva az amerikai nemzeti levéltáron (NARA) és a wikileaks-en keresztül is el lehet érni elektronikus formában. A távirat szövegét a jelen tanulmány végén teljes terjedelmében közöljük: http://aad.archives.gov/aad/createpdf7rid = 167075&dt = 2476&dl=1345 (a NARA honlapján) és http://www.wikileaks.org/plusd/cables/ 1975BUDAPE03098_b.html, 2013. június 5. 29 A Magyarországon valaha szolgált amerikai diplomaták életrajzi adatait és szolgálati idejét ld. az amerikai külügy honlapján: http://history.state.gov/departmenthistory/people/chiefsofmission/ hungary, 2013. június 5. McAuliffe (és Pedersen) lemondólevelét ld. GRFPL White House Central Files: Subject File: 7. doboz: dosszié: FO 2/CO 61-70/A. A Scowcroft-McAuliffe találkozó felkészítő anyagait Id.: A. Denis Clift memoranduma Scowcroft számára, 1976. április 26., 2 + 3 oldal melléklet az amerikai-magyar kapcsolatok alakulásáról: GRFPL National Security Adviser: NSC Europe, Canada, and Oceanic Affairs Staff: Files 1974-1977: 11. doboz: dosszié: Hungary 1976 (1) WH.
