Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: A Ford-kormány és a Szent Korona, 1974-1977 I/151
A FORD-KORMÁNY ÉS A SZENT KORONA, 1974-1977 159 és Együttműködési Értekezletre felkészítő elnöki anyagban található egy felkészítő jegyzet és a négy szóba jöhető magyar tárgyalófél (Kádár, Losonczi, Lázár és Púja) rövid életrajza. A felkészítő feljegyzés szerint az amerikai-magyar kapcsolatok lassan javulnak ugyan, de két fennmaradó kérdésben (MFN és Korona) nem várható megoldás belátható időn belül. A dokumentum a lehetséges témák között említi a Szent Koronát, ezzel a megjegyzéssel: „Szent István koronája, egy magyar történelmi emléktárgy, a II. világháború óta amerikai kézben van. Álláspontunk az, hogy a Korona visszaadásáról addig nem tárgyalunk, amíg a kétoldalú kapcsolataink tovább nem javulnak.” Ha mégis szóba kerülne a dolog, akkor azt kell mondani, hogy „tudomásunk van arról, hogy a Korona mennyire fontos minden magyar számára” és hogy a „visszaadásáról csak a kétoldalú kapcsolatok további javulásának tükrében vagyunk hajlandóak tárgyalni.”22 Az elnök számára a nemzetbiztonság által összeállított esti összefoglalókban és a déli és esti feljegyzésekben három-három alkalommal, az elnök számára készített napi összefoglalókban pedig összesen 14 alkalommal szerepelt magyar téma. Az 1975. július 28-án kelt napi összefoglalóban arról tájékoztatják az elnököt, hogy McAuliffe nagykövettel való találkozása alkalmából Lázár György hivatalosan kérte a Szent Korona visszaszolgáltatását.23 Ugyanakkor az 1975. december 8-i összefoglalóban, a McAuliffe-Kádár audiencia kapcsán ugyanerről nincs szó.24 Az 1976. július 27-i esti összefoglalóban szó esik Lékai bíboros amerikai látogatásáról, de megnyugtatásként leszögezik az elnök számára, hogy a Szent Korona ügyét nem fogja felhozni a nyilvánosság előtt.25 Az a tény, hogy az elnök legszűkebb tanácsadói köreiben a Szent Korona ügye két és fél év alatt mindössze három alkalommal szerepelt, arra utal, hogy a döntést valóban a Carter-kormány hozta meg, és hogy az előkészítés terén sem történt érdemi előrelépés: ebben az ügyben tehát tovább élt a „nixingerista” vonal. Ezt támasztja alá a Ford-kormány hivatalos kelet-európai politikája is. A Nixon-korszakban a fontosabb külpolitikai döntéseket nemzetbiztonsági szinten hozták, az ezeket összefoglaló dokumentumokat pedig „nemzetbiztonsági döntésekről készült memorandumok”-nak (National Security Decision 22 Gerald R. Ford Presidential Library (a továbbiakban GRFPL): National Security Adviser Trip Briefing Books and Cables for President Ford, 1974-1976: 10. doboz: dosszié: July 26 - August 4, 1975 - Europe Briefing Book - CSCE Bilateral Book - Volume I (5): itt található az idézett, hatoldalas összefoglaló az amerikai-magyar kapcsolatokról, az idézeteket id. a 4. oldalon. Ugyanitt a 11. dobozban vannak az életrajzok, de azok nem kutathatóak egyelőre. 23 Memorandum Kissinger számára, 2 old. GRFPL: National Security Adviser: White House Situation Room Presidential Daily Breifings, 1974-77: 8. doboz: dosszié: Presidential Daily Briefing July 28, 1975. 24 Memorandum Kissinger számára, 3 old. GRFPL: National Security Adviser: White House Situation Room Presidential Daily Breifings, 1974-77: 11. doboz: dosszié: Presidential Daily Briefing December 8, 1975. Ugyanerről a magyar beszámolót közli Borhi LMagyar-amerikai kapcsolatok i. m.: 90. dokumentum, 670-75. 25 „Evening Report: Europe” 2 old. GRFPL: National Security Adviser: White House Situation Room Evening Reports from the NSC Staff, 1976-77: 1. doboz: dosszié: Evening Reports July 27, 1976.
