Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Takács Róbert: Nyitottság és zártság dilemmái - kulturális érintkezések a külfölddel és a nyugattal VI/1491

1514 TAKÁCS RÓBERT államilag irányított kultúrpolitikánál is nagyobb fokú elzárkózására az „aranyfüg­­göny” kifejezés jelent meg.87 Egy magyar vígjátéknak jóval kisebb esélye volt el­jutni a brit átlagnézőhöz, mint egy brit szatírának a magyarhoz; egy nyugati szerző műveit nemegyszer nagyobb példányszámban adták ki szocialista orszá­gokban, mint saját hazájában. Amihez természetesen hozzá kell tenni azt a ke­leti-nyugati felosztást árnyaló tényezőt, hogy a francia, az amerikai, az angol vagy az olasz és a magyar vagy csehszlovák kultúra közti transzferekben azok mérete, vonzásereje miatt semmilyen rendszer mellett sem várhatnánk recip­rocitást. A magas (piactól függetlenített) kultúra és a kereskedelmi szemléletű tö­megkultúra szembenállása tehát egyértelműen horizontálisan metszette át a keleti és nyugati világot. A zsdanovi kultúrpolitika szintén egy horizontális vo­nalat húzott, amelyet már az 1947-ben, a magyar sajtóban lefolyt „bezárkó­zás-vita” is átvett, és amely keleti és nyugati, magas és alacsony helyett a hala­dó és reakciós címkével látta el a műveket és művészeket.88 A választóvonalat azonban olyan szorosan húzták meg, hogy a klasszikusokon túl a kortársak kö­zül egy fél évtizedig csak egy nagyon szűk- marxista-leninista, osztályharcos szemléletű, szocialista realista módon alkotó - kör kerülhetett a haladó kategó­riába. Az amerikai irodalomból például Albert Maltz, Albert Kahn, Howard Fast, Phillip Bonosky, lényegében a Mainstream magazin köre, az amerikai filmművészetből legfeljebb az USA-ból elmenekülő Chaplin és a hollywoodi tí­zek egyikének, Herbert J. Bibermannak A Föld sója című alkotása, a zenészek közül mindenekelőtt a színes bőrű békaharcos Paul Robeson, a festők közül a szocialista realizmust valló Charles White fért bele.89 Francia vagy olasz vonatkozásban ennél lényegesen szélesebb volt a merí­tési lehetőség már a sztálini években is, hiszen itt erős, komoly szellemi holdud­varral rendelkező kommunista pártok működtek. A haladó és reakciós ketté­osztás nem vesztette érvényét 1953 után sem, ugyanakkor egyrészt bővült a haladóként elfogadottak köre (nyugati mércével mérve haladó, társadalomkri­tikus, tendenciájában a fennálló viszonyokat bíráló művekkel), és megjelent a köztes, ha tetszik tűrt kategória, ami a transzferek gyakorlatában a haladó­nem haladó merev válaszfalat érvénytelenítette. Ez a váltás — akárcsak a tömegkultúra irányában tett lépések — a hideg­­háborús keretben Nyugatról liberalizálásként értelmeződtek. A nyugati szak­­irodalomban is az a megítélés számít dominánsnak, amely a merev kultúrpoliti­kától való elmozdulást, a nyitás bármely jelenségét kényszerű megadásaként, 87 Rudnyánszky István-. „Ki kell szabadítani a filmet az üzletemberek markából”. Népszabad­ság 1957. május 19. 88 A vita a koalíción belül zajlott. A nyitottság megőrzése, az érintkezések fenntartása mellett a kisgazda és szociáldemokrata lapok érveltek, míg a „káros” hatások, a reakciós kultúra kiiktatását a kommunista és a parasztpárti oldal követelte. - L.: Takács Róbert'. Nyitás és új bezárkózás. A koalíci­ós sajtó szellemi Nyugatról alkotott képének változása 1945 - 1948. In: Feitl István (szerk.): Nyi­­tott/Zárt Magyarország. Politikai és kulturális orientáció 1914-1949. 321-339. - 334-336. 89 A kommunista művészek esetében a művek átvétele nemcsak a haladó nyugati átvételét, ha­nem annak anyagi támogatását szolgálta. -La Charles White-ról szóló nagyköveti jelentéseket, MNL OL XlX-J-l-k 1945-1964 USA 39. d.

Next

/
Oldalképek
Tartalom