Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Takács Róbert: Nyitottság és zártság dilemmái - kulturális érintkezések a külfölddel és a nyugattal VI/1491
1492 TAKACS ROBERT A tanulmány azt a módszertani problémát járja körül, hogy az 1953-ban induló folyamatokat milyen értelmezési keretbe helyezve kell és érdemes vizsgálni, milyen szempontokra szükséges az elemzés során tekintettel lenni. Mennyire kínál maradéktalan magyarázatot azokra a hidegháborús és desztalinizációs keret, illetve milyen más értelmezések, megközelítések vethetők fel az 1950-es és 1960- as évek Kelet-Nyugat kölcsönhatásai kapcsán, esetleg van-e utóbbiak között olyan, amely azon túl, hogy egyes jelenségeket más megvilágításba helyez, átfogóbb, teljesebb magyarázatot is kínál mint a fenti kettő. A hidegháborús, illetve desztalinizációs kereten belül 1956 februárjában, két nappal Hruscsovnak az SZKP XX. kongresszusán elmondott nevezetes beszéde előtt mutatták be Moszkvában Christian-Jaque francia rendező Ha a világon mindenki ilyen volna című fdmjét. Pontosabban Moszkvával egy időben öt másik városban is: New Yorkban, Párizsban, Berlinben, Rómában és Oslóban. A film egy francia halászhajó legénységének megmentéséről szól, de igazi főszereplői a rádióamatőrök, akik meghallják és egymásnak továbbadják a matrózok vészjelzését és német, francia, lengyel, amerikai, szovjet és norvég rádiós mind azon fáradoznak, hogy az ellenszérum időben eljusson a súlyos ételmérgezésben szenvedő halászokhoz.4 Három évvel korábban mind a film alapötlete, mind a keleti-nyugati közös filmbemutató elképzelhetetlen lett volna. Mint ahogy hat évvel később teljes természetességgel válhatott egy szintén a békepropagandát szolgáló — keleti — alkotás, a Napfény és árnyék című bolgár film alaphelyzetévé egy bolgár fiú és egy nyugati turistákkal érkező tolmácslány szerelme a Fekete-tenger partján.5 Az első film alaphelyzete extrém, a másodiké viszont 1962-ben éppúgy megszokott volt a Fekete-tenger mentén mint a Balaton partján. Ám mindkettő illeszkedik a két alapvető értelmezési keretbe. Sem a nemzetközi együttműködés eszméjének ilyen hirdetése, sem a turisztikai kapcsolatok kialakulása, majd bővítése nem jöhetett volna létre, ha nem áll be alapvető fordulat a hidegháború menetében, illetve nem változik meg jelentősen — nagyrészt érintetlenül hagyott politikai intézményrendszer mellett — az államszocialista országok társadalmi, kulturális, gazdasági alrendszereinek működése. Sztálin halálát követően a hidegháború „forró” szakaszát a két atomhatalom szembenállásán alapuló, de ezzel párhuzamosan közös felelősségviselésén alapuló „kényszerű együttműködése” váltotta fel. Mindez a két egymásnak feszülő katonai tömb vezetésének bizonyos mozgásteret engedett, a kölcsönös megsemmisítés korszakának kezdetén — mivel a direkt katonai konfrontációt már egyik fél sem kockáztathatta — a gazdasági és ideológiai szembenállás értékelődött fel. Ám a kétpólusú világrend megmaradt, sőt a Szovjetunió épp a hruscsovi időszakban, a szputnyikok, űrutazás és atom-tengeralattjárók éveiben vívta ki magának, hogy egyenrangú félként kezeljék. 4 Közös filmbemutató hat fővárosban. Szabad Nép 1956. március 1. 5 M. G. R: Hirosima „ellenpontja” Népszabadság 1962. június 13.
