Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
A MAGYAR SAJTÓ POLITIKA A KOALÍCIÓS IDŐSZAKBAN 1485 nács elé vitte 1946. augusztus 31-én, Rákosi Mátyás csak annyit mondott, hogy amíg a békeszerződést alá nem írják, az ország jogilag hadban áll, tehát a háború esetére szóló kivételes jogkörök érvényben vannak.71 Ugyanis ezeket a törvényeket és rendeleteket nem helyezték hatályon kívül 1945 után, tehát, ha kifacsart logikával is, de Rákosi válasza helytálló volt. Még ha cinikus volt, akkor is. A vita végeredménye az lett, hogy az 1945 előtti gyakorlattal szemben a lapok betiltásának a joga a belügyminiszter hatáskörbe került. Ennek eredményeként Rajk a kisgazdapárti lapok esetében gondolkodás nélkül, még ha jogosan is, alkalmazta az 1946. évi VII. törvénycikkben megfogalmazottakat, addig a Magyar Kommunista Párt egyik lapjával szemben már nem érezte jogosnak ugyanazt. Természetesen az összehasonlítás sántít, hiszen az orosházi kisgazda lap valóban túllépte a határt, de Magyar Kommunista Párt debreceni lapja is megtette ugyanezt. Az ebben a két esetben alkalmazott kettős mércéje jól jellemezte a Magyar Kommunista Párt és a többi párt közötti határvonalat. Mert ami a kommunista lap esetében csak véleménynyilvánítás, az a többi párt lapja esetében már támadás a demokratikus intézmények vagy az állam ellen. Apróságnak tűnik, de egyre jobban látszott, hogy a Magyar Kommunista Párt a hatalom legfőbb letéteményese lett, és a többi koalíciós párt szépen, lassan csak azt a célt szolgálta, hogy a párizsi békekötésig bizonyítani lehessen, hogy az ország demokratikus berendezkedésű, és hogy jogállam volt. Csak a jogok nem mindenkire vonatkoztak. A lapok betiltása 1946 őszén is tovább folytatódott. A Belügyminisztérium továbbra is figyelemmel kísérte a lapokban megjelent közleményeket, és ha kivetni valót talált, azonnal megtorló lépéseket tett. Ennek alapja főként az 1946. évi VII. törvénycikk volt, amely részletesen szabályozta azokat a kivételeket, amikor a szólás szabadságát a hatalom korlátozhatja. A lapok elleni eljárások egyik legfontosabb mozgatórugója az volt, hogy 1946 ősze belpolitikai téren újabb változásokat hozott. A márciusban megindult, majd június-július táján egyre fokozódó kommunista-kisgazda ellentét 1946 szeptemberére komoly koalíciós válságot okozott. A belpolitikai indokok mellett egyre több esetben játszott szerepet az ország külpolitikája is. Amíg a belső feszültségeket a Magyar Kommunista Párt és a Független Kisgazdapárt között zajló hatalmi harc okozta, addig a külső feszültségeket a lakosságcsere és a szomszédos országokkal szembeni megnyilvánulások okozták, ami a békeszerződés előtt sokat árthatott Magyarországnak, és nem csak külpolitikai értelemben. Ezért nem meglepő, hogy a Belügyminisztérium, a Tájékoztatásügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium sajtóosztályának a segítségével, fokozottabb figyelmet fordított a politikai lapokban megjelent külpolitikai tartalmú írásokra is. A békeszerződést előkészítő párizsi béketárgyalások során ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország területi igényeit lesöpörték az asztalról, és az országnak háborús jóvátételt kell fizetnie a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának. Az ország külpolitikai helyzete, jogilag legalább is, ren71 A vita részletes bemutatását lásd: Sz. Nagy Gábor: Nagy Ferenc és Rajk László sajtórendészeti vitája 1946-ban : Adalékok Rajk László belügyminiszteri működéséhez. In Médiás Rés 2. (2013: 2. sz.) 247-260.
