Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
a valóság bizonyításának nincs helye; a bűnvádi eljárást hivatalból kell megindítani.”66 A betiltások az esetek nagy részében a vidéki politikai sajtótermékeket érintették. Ennek oka, hogy hiába jelentek meg a központi, tehát országos terjesztésű lapok a legnagyobb példányszámban, egy adott közösség mindennapi életére kevés befolyást gyakoroltak. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a központi lapok az országos, míg a helyi vagy a regionális lapok egy-egy terület politikai életével foglalkoztak. Az országos lapok ennél fogva nem tudtak olyan hatást kifejteni egy közösség politikai, szellemi orientációjára, mint a helyi lapok. A lapbetiltások a legtöbb esetben a polgári sajtó ellen irányultak, aminek a legfőbb oka az volt, hogy a baloldali pártok vidéki sajtójával szemben sokkal kevésbé álltak a pártok országos vezetőségének az irányítása alatt.67 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt esetében elképzelhetetlen lett volna, hogy egy vidéki sajtótermék szembe megy a párt politikájával, míg ez a kisgazda párt esetében nem egy esetben így volt. Ez köszönhető volt annak is, hogy a vidéki kiadók fogadták be azokat a publicistákat, szerkesztőket, akik a párt centrista, majd egyre jobban balra húzó politikájával szemben a kisgazdapárt eredeti értékeit képviselték. A betiltások végrehajtásában nagy szerepet kapott a ténylegesen kommunista irányítás alatt álló Tájékoztatásügyi Minisztérium is, így kijelenthetjük, hogy a sajtóért folytatott küzdelem a végéhez közeledett. Ebben pedig hatalmas szövetségesük volt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság is, amely szintén igyekezett minél jobban ellehetetleníteni a nem kommunista párti sajtót. Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy, bár legnagyobb számban a kisgazdapárti lapokra sújtott le Rajk, nem kerülték el a figyelmét a többi koalíciós párt, köztük a Magyar Kommunista Párt, és az ellenzéki pártok politikai lapjai sem. Meg kell említenünk még a Külügyminisztérium sajtóosztályát is, bár ott egy kicsit más volt a helyzet. A sajtóosztály ugyanis főként arra ügyelt, hogy a lapokban megjelenő írások semmiféleképpen ne befolyásolják az ország külföldi megítélését, főleg ezekben a nehéz időkben. Hiszen 1946 februárjában aláírásra került a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény, a békeszerződés pedig már előkészítés alatt állt. Ezért külpolitikai értelemben semmiképpen nem tett jót az ország érdekeinek, ha a sajtótermékek bármilyen módon is kritizálják a Külügyminisztérium munkáját, és az sem, ha ellenséges hangnemben szólnak bármelyik szomszéd állam politikájáról. Még akkor is, ha ennek a politikának a határon túli magyarok voltak az elszenvedői. 1946 tavaszán a koalíciós kormányzás egyik legmélyebb válságát élte meg. Március 20-án Nagy Imrét Rajk László váltotta a Belügyminisztérium élén, és néhány nappal később megindult a Magyar Kommunista Párt vezetésével a Független Kisgazdapárt elleni átfogó támadás. Innentől kezdve a hatalom, tehát a kisgazda vezetésű koalíciós kormány, sajtópolitikai értelemben már nem volt többé ura a helyzetnek. Az irányítás végleg kicsúszott a kezei közül. A MAGYAR SAJTÓ POLITIKA A KOALÍCIÓS IDŐSZAKBAN 1483 66 1946. évi VII. törvénycikk a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről. http://www.l000ev.hu/index.php?a=3¶m=8225 (letöltés ideje: 2014. május 27.) 67 Vass Henrik - Zalai K. László: A tájékoztatás intézményrendszere... i. m. 39-46.
