Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
A MAGYAR SAJTÓ POLITIKA A KOALÍCIÓS IDŐSZAKBAN 1481 alább is a Tájékoztatásügyi Minisztérium szerint, a példányszámnövelés miatt tették. Ennek pedig a Tájékoztatásügyi Minisztérium szerint véget kell vetni. A bírálat, a vita természetesen nem korlátozható, de az ellenségeskedés, az ország érdekeinek a semmibe vétele már igen. Ezért azt javasolták Nagy Ferencnek, hogy hívjon össze egy megbeszélést, akár a lapok főszerkesztőit is bevonva, hogy véget vessenek ennek az áldatlan állapotnak.61 Ezt a hangnemet a sajtórendészeti kérdésekben illetékes szakminisztériumok a legkevésbé sem méltányolták. A betiltásokon kívül azonban más lehetősége nem igazán volt a hatalomnak arra, hogy a hangnemet ismét normális mederbe terelje. Rajk ezért 1946 júniusában újra elővette az 1946 februárjában, még Nagy Imre belügyminisztersége idejében megalkotott, majd félretett rendelettervezetet, amit úgy küldött meg június 21-én az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy azt a június 24-ei minisztertanácsi ülésen elő kívánja terjeszteni. A tervezetet Rajk szinte ugyanabban a formában nyújtotta be, ahogy azt még februárban a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium tagjaiból álló munkacsoport végül jóvá hagyta. Rajk csak két módosítást hajtott végre az átdolgozott tervezeten. Egyrészt megtartotta az eredeti tervezet szövegét, miszerint az időszaki lapot a terjesztés megkezdésével egy időben be kell nyújtani az engedélyt kiadó hivatalnak, másrészt Rajk tervezetében a már megjelent időszaki lapok sem mentesültek a rendelet hatálya alól. Ez a rész az Igazságügyi Minisztérium szerint azonban aggályos volt, hiszen a rendelet szerint egy időszaki lap minden egyes lapszámához meg kell kérni a terjesztési engedélyt, amely a lapok megjelenését megbénítaná. Az Igazságügyi Minisztérium szerint ez a probléma úgy oldható fel, ha a rendelet kimondaná, hogy egy adott időszaki lap terjesztési engedélye minden számra vonatkozik. Ez azonban azért aggályos, mert az időszaki lap engedélyezése miniszterelnöki, míg a terjesztés engedélyezése belügyminiszteri jogkör. Ezért azt a javaslatot tették Rajknak, hogy egészítse ki azzal, hogy amíg a már megjelenő lapok terjesztési engedélyéről a belügyminiszter nem dönt, addig ezek a lapok továbbra is megjelenhetnek. A legjobb megoldás azonban az lenne az Igazságügyi Minisztérium szerint, ha a rendelet kimondaná, hogy ezek a rendelkezések nem vonatkoznak az időszaki lapokra.62 Ezt követően ugyan a június 25-ei minisztertanácsi ülésen Rajk László 7. napirendi pontként benyújtotta a rendelettervezetet, de végül is Bacsó Ferenc igazságügy-minisztériumi osztályfőnök javaslatára levetette a napirendről, mivel ilyen szabályozás csak törvényhozás útján lehetséges, így tervezet minisztertanácsi tárgyalását végül is elnapolták.63 Miután a rendelettervezetet második alkalommal sem sikerült jogerőre emelni, többé nem is került szóba. 61 MNL OL XIX-I-10-3076/1946 (6. d.) Javaslat a Miniszterelnök Úrhoz a magyar sajtóban előforduló visszás jelenségek miatt összehívandó értekezlet tárgyában, 1946. október 3. 62 MNL OL XIX-E-1-C-S848-4701/T946 (44. d.) A Belügyminisztérium rendelettervezete a sajtótermékek terjesztése tárgyában, 1946. február, 1946. június 63 Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei. Szerk. a jegyzeteket és a bev. tanulmányt írta Szűcs László. Budapest, 2003. A 887. 14. lj.
