Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
lene lapengedély van Kállainál, amiből öt két-három hónapja.46 Ha a lapok nem kapják meg az engedélyt, akkor a helyi szervezetek engedély nélkül is adjanak ki lapot, esetleg váltakozó címmel. Végszükség esetén röpiratot kell terjeszteni - szólt a Szociáldemokrata Párt határozata.47 A Polgári Demokrata Párt a Világ mellé szeretett volna még egy lapot megjelentetni. Kállai, annak ellenére, hogy folyamatosan biztatta a pártot az engedély megadásával, végül nem adta ki az azt. Hiába érvelt azzal Szent-Iványi Sándor, a párt országos ügyvezető elnöke, hogy az „egyenlő elbírálás elve megkívánja”, hogy pártjuknak is legyen egy napi- és egy hetilapja, ahogy a többi koalíciós pártnak is, főleg a választások közeledtével, az engedélyt végül nem kapták meg.48 És ahogy közeledett a novemberi választás, Kállai annál jobban megfontolta az engedélyek kiadását. A novemberi választások után, amely a Független Kisgazdapárt győzelmével ért véget, egy új tájékoztatáspolitikai csúcsszerv jött létre: a Tájékoztatásügyi Minisztérium.49 A minisztérium létrehozása a paritás elve miatt vált szükségessé. Az újonnan alapított minisztérium vezetőjévé a kisgazdapárti Bállá Antalt nevezték ki. Bállá azonban megörökölte Kállai Gyulát a Miniszterelnökségről, így továbbra is a kommunisták kezében összpontosult a tényleges irányítás. Mindezek mellett a belügyminiszteri posztot a kommunista Nagy Imre kapta meg, és mivel a belügyminiszternek volt joga sajtórendészeti kérdésekben eljárnia, ez azzal járt, hogy a sajtórendészet is a Magyar Kommunista Párt kezébe került. A MAGYAR SAJTÓ POLITIKA A KOALÍCIÓS IDŐSZAKBAN 1475 Viták a sajtóirányítás felügyeletéről A Tájékoztatásügyi Minisztérium felállítása nem egy jól átgondolt szakmai döntés volt, hanem kizárólag politikai, és szinte egész fennállása alatt tetszhalott állapotban volt, valódi jogköre az adminisztráción kívül nem volt a sajtó felett. A feladata nagyjából arra korlátozódott, hogy a sajtóval foglalkozó részlege javaslatot tett a lapokkal kapcsolatos ügyekben, de a végleges döntést szinte mindig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, a Belügyminisztérium és a Miniszterelnökség Sajtóosztálya mondta ki. Ugyanis hiába törekedett volna a tájékoztatásügyi miniszter arra, hogy érdemi munkát végezzen, ebben nem csak a tényleges minisztériumi munkát irányító kommunisták akadályozták meg, hanem a kormány is igyekezett a hatáskörét minél jobban csorbítani. Egy ideig ugyan viszonylagos nyugalomban folyt a munka, azonban Balogh István, aki a választások után is megtartotta miniszterelnökségi államtitkári funkcióját, nem nézte jó szemmel, hogy az 46 Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL) 283. f. 11/2. ő.e. Nádas József javaslata a Szociáldemokrata Párt Főtitkárságának és Választási Osztályának, 1945. szeptember 4. 47 PIL 283. f. 11/2. ő. e. Nádas József előterjesztése a Szociáldemokrata Párt pártvezetőségi ülésére, 1945. augusztus 21. 48 MNL OL XIX-I-10-1243/1945 (3. d.) A Polgári Demokrata Párt kérelme Kállai Gyula tájékoztatásügyi minisztériumi államtitkárhoz lapengedélyezés tárgyában, 1945. október 20.; Tóth István: A Polgári Demokrata Párt gazdálkodása, 1945-1949. Múltunk, 51. (2006: 2. sz.) 156. 49 DMB jkv. B. 562.; Az ideiglenes nemzeti kormány 11.000/1945. M.E. számú rendelete a magyar felelős minisztérium kiegészítése tárgyában. Magyar Közlöny, 1945. november 18.
