Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: A magyar-olasz kapcsolatok alakulása 1918-1919-ben I/133
146 HAMERLI PETRA állítottak, előbb Vittorio Murari ezredessel, majd május 12-én az erősebb kezű Guido Romanelli alezredessel váltották fel.96 A személycsere után Murari titokban, civilként tért vissza Budapestre, és feladata az időközben meginduló titkos kereskedelmi kapcsolatok koordinálása lett.97 A két kormány közötti kereskedelmi szerződést április végén hozták létre, privát cégekkel fedezve, hogy ne kerüljön a nyilvánosság elé.98 A titkos kereskedelem bonyolítása úgy zajlott, hogy az olaszok az egyik privát cégen keresztül Magyarországra juttatták az árukat, amit egy másik (magyar) cég előre kifizetett, olasz kölcsönből. A kölcsön fedezetét külföldi valutában, egyharmad részben aranyban letétbe helyezték, és két évben szabták meg a kifizetési időt. Két arany szállítmány is lelepleződött, az egyik Királyhidán, a másik Bécsújhelyen, aminek köszönhetően a többi nagyhatalom rájött arra, hogy a két ország között titkos áruszállítás folyik. Az árucsempészéssel Romanellit vádolták, aki azonban feltehetőleg nem szervezője, csak fedezője volt az akciónak.99 A gyanú elterelése Basselet de la Rosée gróf, Károlyi korábbi különmegbízottjának feladata volt. Romanelli szerint azonban a szállítmányt épp a gróf pletykássága buktatta le. Mint írta, szerencséjére ő, Romanelli néma tudott maradni az ügyben.100 [Kiemelés tőlem - H. R] Romanellli ezen állítása mindenképpen elgondolkodtató. Feltételezések szerint a katonatiszt nem tudott a terv részleteiről,101 de ha valóban nem tudott volna róluk, akkor miért „szerencse”, hogy néma maradt? Ha pedig „néma maradt”, akkor feltehetően tudott volna mondani egyet s mást, ha úgy döntött volna. A királyhidai lelepleződés magyarázkodások hosszú sorát vonta maga után, ugyanis Sonnino külügyminiszter nem támogatta a két ország közötti titkos kereskedelmet, legalábbis erre enged következtetni az a kérése, hogy Murari maradjon a katonai ügyeknél és a diplomáciai tevékenységnél, és vegye figyelembe azt, hogy a kormány nem kíván hozzájárulni Murari tevékenységéhez, melynek részletei nem is pontosan ismertek az olasz vezetőség előtt.102 Később Sonnino Tacolinak is kifejtette, hogy tanácsosnak tartja ugyan a magyarokkal való kereskedelmi tárgyalások bonyolítását, ám csak miután elfogadható magyar kormány alakult.103 Sonnino a külügyminisztérium előtt is feltárta azon aggályait, hogy kiszivárogtak a magyar-olasz kapcsolatokról olyan információk, melyek az olaszokra nézve kompromittálóak lehetnek és azt a látszatot kelthetik, hogy az olaszok támogatják a bolsevik kormányt, ezért javasolta, hogy a kereskedelmet ne Bécsen, hanem Trieszten keresztül bonyolítsák a jövőben.104 Mindebből arra lehet következtetni, hogy az 96 Szabó Mária: i. m. 30-32. 97 Uo. 38. 98 Uo. 40. 99 Szabó M.: Guido Romanelli i. m. 113-116. 100 Guido Romanelli: Nell’Ungheria di Béla Kun e durante occupazione militare romena. La mia missione maggio-novembre 1919. Udine, 1964. 66. 101 Szabó M.: Guido Romanelli i. m. 117. 102 DDI/6./III. 570. irat, 589-590. Luigi Borsarelli külügyi altitkár Pietro Badoglio tábornoknak és szenátornak, 1919. máj. 22. 103 DDI/6./III. 578. irat, 595. Sonnino Tacolinak, 1919. máj. 23. 104 DDI/6./III. 707. irat, 710-711. Sonnino a Külügyminisztériumnak, 1919. jún. 5.
