Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések VI/1425
MESTERELBESZELESEK 1439 szempontjai, hat kötet szerzői dinasztiák és királyok uralkodásához kötötték elbeszélésük korszakolását. Ez alól a legelső és a három utolsó kötet alkotott kivételt. Az első azért, mivel olyan ezer éven túl ívelő időszakot fogott át, amelyet nem lehetett dinasztiákhoz vagy királyokhoz kötni. Szerzői ugyanis a magyar királyság megalapítása előtti, a későbbi Magyarország helyszínére és az ide érkező magyarokra vonatkozó ismereteket beszéltek el, beleértve a királyság megalapítását is. A nyolcadik kötet a török kiverését követően berendezkedő Habsburg abszolutizmus beolvasztó politikájának kudarcával és feladásával indított, a rendi dualizmus és a felvilágosodott abszolutizmus tárgyalásával folytatta elbeszélését, majd a nemesi ellenállás és az új abszolutizmus és rendi dualizmus berendezkedésével zárt. A kormányzat- és államtörténeti, politikatörténeti tárgyaláshoz társadalom-, gazdaság- és művelődéstörténeti szempontok és feldolgozások illeszkedtek egyetemes történeti vonatkoztatással. A kilencedik kötet a nemzetállam programjának kidolgozását tárgyalta politika- és művelődéstörténeti szempontból. A tizedik, a sorozatzáró kötet pedig a nemzetállam megvalósulását mutatta be politika- és hadtörténeti eseménytörténet, illetve politikatörténeti, egyenesen jelenkortörténeti tárgyalással. A pozitivista nemzeti liberális mesterelbeszélés a honfoglalás ezer éves évfordulója, a magyar állam milleniuma alkalmára és alkalmából készített szellemi vállalkozások sorába illeszkedett, azok közül az első volt. Ezt követték a Marczali Henrik által szerkesztett Képes Világtörténet és Borovszky Samu Magyar vármegyék-sorozat impozáns kötetei. A könyvsorozatok olvasóikban felidézhették és megerősíthették a milleniumi ünnepségsorozat üzenetét. Azt, hogy a magyar nemzet állama ezeréves, magyar nemzetállam, alkotmányos és civilizált európai állam, amelynek létjogosultságát a kereszténység védőbástyájaként leírható múltja, jövőjét kelet- és délkelet-európai civilizációt terjesztő missziója bizonyítja. Ezt az időben elbeszélt történetet térben testesítették meg az ezeréves államiság emlékezetének helyei: a Sugárút (Andrássy út) végén a milleniumi emlékmű, a Műcsarnok, a Vajdahunyad vára és a körülötte lévő különböző stílusú épületek, az Iparművészeti Múzeum, az Országház kupolája, a Milleniumi Földalatti vasút (Európa első kéregvasútja), a Keleti és a Nyugati pályaudvar, a Ferenc József-híd, a Vaskapu megnyitása és a főváros és a vidéki városok számos építménye és civilizációs vívmánya. Hóman Bálint és Szekfű Gyula elsősorban A magyar nemzet történetét kívánták felülírni a. Magyar történettel. Azzal, hogy nem vetítik vissza a múltba a normatív jelent, hanem egyenrangú, egyaránt fontos, önértékű és belső mércéjű korszakok belső összefüggéseit tárják fel. Nem politikatörténeti tematikát követnek és nem tekintik függeléknek a művelődéstörténetet, hanem kitágítják és elmélyítik a múlt külső és belső világát a társadalom, a gazdaság és a szellem, a lélek irányába. Kapcsolatba hozzák egymással a nagy európai szellemi hatásokat és a magyar nemzet autochtonitását. Sokszerzős monográfiák sorozata helyett két szerző egységes szempontok alapján valódi szintézist kívánt megalkotni. Olyan szintézist, amely Trianon után segíti a nemzetet abban, hogy illúziók helyett reális önismeretre tehessen szert.
