Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések VI/1425
ugyanakkor elsősorban a beleérzés, az intuíció. Ám ami a művészetben jogos, azt a tudományban határok közé kell szorítani. „Szubjektív és egyéni nagyon közel vannak az önkényeshez; s a tudomány csak mégsem lehet bevallottan önkényes?”20 „A szellemtörténet csak a változó koreszméket látja a História tényei mögött. A felhőket látja, melyek a változatlan fénnyel égő csillagokat eltakarják. Oly hajóshoz hasonlít, aki a csillagok helyett a felhők futása szerint akar tájékozódni. Vannak-e csillagok egyáltalán, vagy nincsenek? Egy bizonyos: a szellemtörténet mindent a változó felhőzethez mér, még önönmagát is. Létjogát, büszkeségét nem valami szilárd ismeretelméleti vagy okos módszertani normáknak való megfelelésben látja. Nem tanainak igazságában vagy az igazságra vezető hasznosságában. Hanem főleg és szinte egyedül korszerűségében.”21 „Bizonyos, hogy a tudomány is függ a kortól, s tudattalanul is átveszi a kor bizonyos tendenciáit s egyáltalában nem tudományos eredetű »eszméit«. A szellemtörténet jól teszi, ha kutatja ezeket az összefüggéseket. De ha túlságosan is megérti és szentesíti őket, oly útra lép, melynek meggondolandó voltát — úgy véljük — legkiválóbb szellemtörténészeink tudat alatt maguk is érzik, s szinte önkénytelen szavakkal mentegetik. »Amint természetes volt — mondja Szekfű Gyula —, hogy a középkori keresztény univerzalizmus légkörében élő szerzetes vagy püspök világkrónikát írt, s benne kora eseményeit az akkori keresztény világnézet egyetemes szempontjából rendezte el: éppoly érthető, ha a nacionalizmus korában a történetírónak legmagasabb törekvése oda irányul, hogy nemzeti történetíró legyen. Ezt semmiképpen sem lehet írástudók árulásának minősíteni.« — Nem, ezt még semmiképp! — feleljük készséggel; s hozzá kell tennünk, hogy a szellemtörténet magyar munkásai nem esnek a túlzott nacionalizmus bűnébe, s főleg nem lehet őket azzal vádolni, hogy a történeti igazságot nemzeti hiúságuknak föláldoznák. A történetíró Szekfű, aki nemzete hibáit szépítés nélkül, sőt sötét szemmel tudja látni, szinte kegyelettelen őszinteséggel rajzolja meg, éppoly kevéssé vádolható erről, mint az irodalomtörténész Horváth János /.../ És mégis, nincs-e az idézett mondatban, lappangva, de érezhetően, valami magva és árnyalata annak a mentalitásnak, mely korunk legjobbjait is oly könnyen teszi olykor akaratlan és öntudatlan árulókká a Szellem religiójával szemben, melyet képvisel. Ez az árnyalat az indokolásban van. /.../ Az a felfogás, amely egy szellemi vagy tudományos attitűdöt teljesen adekvát módon vél indokolni, avval, hogy ez az attitűd megfelel a kor szellemének: mindenképp modern és mai. Ezé a századé, melynek szelleme már eddig is megteremtette a világháborút. S amely mégis nem átallja ezt a szellemet mértékké avatni. Mert minden más értéket elvesztett."22 Babits esszéjéhez a Nyugatban négyen szóltak hozzá: Fülep Lajos művészetfílozófus, zengővárkonyi református lelkész, Kardos László a debreceni zsidó gimnázium tanára, műfordító, Váczy Péter középkor-történész és Joó Tibor történetfilozófus.23 MESTERELBESZÉLÉSEK 1433 20 Esszék, tanulmányok. II. 301. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00522/ 21Esszék, tanulmányok. II. 315-316. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00522/ . Vö. Esszék, tanulmányok. I. 510-517. http://mek.oszk.hu/05200/05258/pdf/esszekl.pdf 22 Esszék, tanulmányok. II. 317-319. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00522/ 23 Esszék, tanulmányok.II. 299-319.http://epa.oszk.hu/00000/00022/00522/ ; Fülep Lajos: Szellemtörténet. Hozzászólás Babits Mihály tanulmányához. Nyugat, 1931. 657-661. epa.oszk.hu/00000/ 00022/00527/16449.htm; Kardos László: Szellemtörténet. Hozzászólás Babits Mihály tanulmányához. Nyugat, 1931. 24. 661-664. www.epa.hu/00000/00022/00527/16450.htm ; Váczy Péter. Szellemtörténet. Nyugat, 1932. 2. 106-109. http://epa.oszk.hu/00000/00022/njmgat.htm ; Joó Tibor. Szellemtörténet. Hozzászólások Babits Mihály tanulmányához. Nyugat, 1932. 2. 110-113. http://epa.oszk.hu/ 00000/00022/00529/