Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések VI/1425
„Bethlen Gábor nagyszerűen megszervezett államhatalma nem egyéb, mint a nyugati protestantizmus politikai szemléletének megvalósítása egy nagy magyar tehetség munkájából.”15 Ebben a bevezetésben a nemzeti lelkesedés ébrentartását szolgáló háború előtti történetírással saját korának tudományos történetírását állította szembe. Azt, amit ő, szellemtörténész kollégái és követőik művelnek. Ok a személytelen nép és nemzet történetét és az arra hatást gyakorló európai szellemi erőket vizsgálják. Úgy, hogy „a nyugati tudomány társadalom-, gazdaság-, közigazgatási módszereit” alkalmazzák a magyar történelemre. Szekfű Gyula az Asztalos-Pethőhöz írt bevezetésében kitért arra is, hogy milyen összefüggést lát egyén, nemzet és nép között. Az egyén mögött látta a nemzetet, a nemzet mögött pedig a népet. Azt, amelyet semmiféle osztályszemléletbe se lehet beszorítani. „Az a koncepció, mely a nagyságot és a dicsőséget kereste, s e munkájában megelégedett a legkiemelkedőbb, a történeti osztályok szemléletével, a nemzet fogalmát szűk körre szorította és képtelen volt mindazt a gazdagságot áttekinteni, mely egy nemzetnek évszázados, évezredes virágzásából születik. Háború előtti történetírásunkból megismerhettük a kiemelkedőbb hegycsúcsokat, de azoknak is csak külső formáit, mert belső összetételük, a kőzet, melyből felépültek, a korábbi kutatási eszközökkel nem volt hozzáférhető. Egyes individuumokat láttunk, s megtanultuk, ki milyen ruhába öltözve élte le földi életét, de gondolkodásuk sajátosságait, akaratuk és álmaik képeit már nem ismertük meg. Még kevésbé azt a gondolkodást, s azokat a szellemi és anyagi viszonyokat, amelyekből kinőttek, s melyek akkor is táplálták őket, mikor már a tömegtől elszakadva messze látható vezetőkké lettek. /..Ja fogalmak sorozatát minél inkább egyszerűsítjük, annál inkább megtaláljuk az ősit, az eredetit, amelyből él minden egyéb, s amely anyaként mindennek táplálója. Nemzetállam a nemzet produktuma, a nemzet pedig a nép szülötte, /.../a nép ismeretéhez /.../a korábban kizárólagos politikai és életrajzi szemlélet mellett szellemtörténeti, gazdaság- és társadalomtörténeti kutatás szükséges /.../ A nemzet csak a tudatossá tett rétege a magyarságnak, gyökerei ebbe a nehezen differenciálható tömegbe nyúlnak le, melynek mint minden élő kollektívumnak, megvan a maga lelkisége s amelyre idegen hatások éppúgy kiterjedhetnek, mint akár egy tudatosan önmagát nevelő individuumra. /.../A népnek öntudatosodását nevezzük nemzetnek, de az utóbbinak történetét csak a névtelen és politikátlan nép életének vizsgálata érteti meg velünk. /.../A modern történetírás /.../az Élet minden eredményét megvizsgálja, és egyoldalúságtól mentesen próbálja azokat két nagy, örök forrásra visszavezetni: a magyar népre, mint ősi, folyvást megújuló termelő erőre és az európai áramlatokra, melyek hasonlóképpen megszakítás nélkül formálták történetünket.”16 Hóman Bálint és Szekfű Gyula a milleniumi A magyar nemzet történetét sok szerző monográfiái sorozatának látták, amivel szemben ők szintézist kívántak alkotni. A törvény- és embertudományok megkülönböztetése, a történettudomány tárgyának és módszerének elhatárolása a természettudományokétól, későbbi magyarázó sémák visszavetítése helyett a korok elkülönítése és mércéjük meghatározása, belső összefüggéseik megragadása, elhanyagolt, aláértékelt, homályba veszett korszakok felfedezése, a meghatározó politikatörténet és a függelékszerű művelődéstörténet kettőssége helyett széles és lehetőleg teljes tematikai feldolgozás és tárgyalás - ezek voltak A magyar történetírás új útjaiban kifejtett átértékelés szempontjai. MESTERELBESZÉLÉSEK 1431 16 Szekfű Gyula: Bevezetés: In: Asztalos Miklós - Pethő Sándor: A magyar nemzet története. Lantos, Budapest, 1933. VTI. 16 A magyar nemzet története. V-VIII.
