Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
1416 TÓTH ÁGNES mint fele német származású volt. A Baranya megyei Liptódon, ahol a lakosság 95%-a német volt, az iskolában bevezették ugyan a német nyelvoktatást, de a 78 német anyanyelvű gyerek közül csak 26 tanulta a németet. A szövetség vezetői ennek okát a községi tanács soviniszta magatartásában — a „németeknek csak a munkához van joguk” —, valamint abban látták, hogy a szülők nem ismerik jogaikat.78 A bajai német gimnázium kultúrcsoportja 1958. június 30.- július 7. között Győr-Sopron, Vas és Tolna megyei településeken lépett fel. A csoportot Krix György a szövetség munkatársa is elkísérte, aki jelentésében nemcsak a műsor fogadtatását, de a felkeresett településeken a németek helyzetét érintő körülményeket is összefoglalta. Fertőrákos: „A tanács jó véleménnyel van a németajkú dolgozókról, igyekszik többet foglalkozni problémáikkal. A németek kifogásolják, hogy a tanácsban nincs senki, aki a német nyelvet beszélné. A német lakosság kb. 20%-ot tesz ki. 38 tanácstag közül 3 német. Az iskolában kb. 100 német gyerek van. Sürgősen kérnek német nyelvoktatást. Szakerő van: Poór Endre személyében. A népkönyvtárban 600 könyv közül 50 német, ezeket sűrűn olvassák. Több német könyv kellene, a meglévőket pedig már sürgősen ki kellene cserélni. Ismeretterjesztő előadásokat kérnek.”79 Ágfalva: „A lakosság 35%-a német. Az iskolában 230 gyerek van, ezekből 50 gyerek jár német nemzetiségi nyelvoktatásra, 30-an német külön órára, 30-an iratkoztak be a német tagozatra. Az előadás alatt igen sokat foglalkoztunk az iskolakérdéssel. A német szülők ugyanis félnek gyerekeiket német iskolába küldeni, mivel a pap is körüljárta a falut és a német iskola ellen agitált. Sőt, ő még a járásnál is kérte ennek a beszüntetését.”80 Pári: „Az 1400 lakosból 1000 német. Végtelenül kedves, barátságos emberek. A nemzetiségi politikáról és eredményekről még nem hallottak. Újságot, naptárt nem ismertek. Előadásunkat kb. 300-an nézték meg. Okvetlenül kérnek német nyelvoktatást. Ennek bevezetését már a jövő tanévben szeretnék. Német szakos tanító nincsen! (...) Német óvodát kérnek. Népkönyvtárból teljesen hiányoznak a német könyvek. Az iskolában 400 gyerekből 300 németajkú. (Német tannyelvű iskola?) A tanács és a lakosság közt a viszony jó. Németek képviselve vannak a tanácsban. A templomban kérik az anyanyelv bevezetését. Ha szükséges, aláírásokat fognak gyűjteni. A pap Szabados (Szeitz) András nem veszi figyelembe kérésüket.”81 A jelentésben foglaltak egyrészt megerősítik, hogy a jogi lehetőségek és a szülők kérése ellenére az anyanyelvi oktatás biztosítására számos németek által lakott településen még nem került sor. Az anyanyelv ápolásának — minőségi irodalomhoz való hozzájutás — és használatának más lehetőségei pedig még korlátozottabbak voltak. Nyilvánvaló az is, hogy e centralizált államigazgatási 78 MNL OL XIX-I-4-g 3.tétel 54 378/1958. 79 MNL OL XIX-I-4-g 3.tétel 54 292/1958. A körút eredeti tervében Kőszeg és Balatoncsicsó is szerepelt. Mindkét településen különböző okokra hivatkozva — nem tudnak szállást és közönséget biztosítani, nincs föllépésre alkalmas terem — az utolsó pillanatban lemondták a csoport fellépését. A fölkeresett települések Fertőrákos, Sopron, Ágfalva, Brennbergbánya, Pornóapáti, Pári, Mözs, Várdomb. 80 MNL OL XK-I-4-g 3.tétel 54 292/1958. 81 MNL OL XK-I-4-g 3.tétel 54 292/1958.
