Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
tak voltak, vagy azokat a megyei, járási és helyi tanácsok biztosítani tudták. A Tájékoztatóban külön-külön meghatározták a német nemzetiségi oktatási intézmények — óvoda, általános iskola, gimnázium, tanítóképző — szervezésének feltételeit. Nemzetiségi óvodákat az oktatásügyi miniszter 851-29/4.1953.0.M. számú utasítása15 a kisdedóvásról szóló 1953. évi Ill.tv.16 végrehajtásának 10. §-a értelmében ott lehetett szervezni, ahol a nem magyar anyanyelvű lakosság száma ezt indokolttá tette. Azokon a településeken, ahol magyar anyanyelvű óvoda nem működött, 25 nemzetiségi gyerek szülőjének kérésére lehetett nemzetiségi óvodát létesíteni. Ahol pedig magyar anyanyelvű óvoda működött, ott az óvodán belül, ha a nemzetiségi gyermekek 25-ös létszáma adott volt, külön csoportot kellett indítani. A nemzetiségi óvodákban a foglalkoztatás részben anyanyelven, részben pedig magyar nyelven folyt. Feladatuk volt a nemzetiségi gyerekek anyanyelvi tudásának fejlesztése és előkészítésük a nemzetiségi tannyelvű, illetve nyelvoktató általános iskolai tanulmányokra. Az általános iskolák esetében a nyelvoktató és a tannyelvű oktatás jellemzőit vázolták fel. A nyelvoktató általános iskolákban évfolyamonként heti 3 órában elsősorban a szókincs és a nyelvtan elsajátítása érdekében folyt az adott nemzetiség nyelvén oktatás, amit a körülményektől függően az I. vagy az V. osztályban lehetett megkezdeni.17 Az anyanyelvű oktatás bevezetését az 1955/56. tanévben az általános iskola I. osztályában, a következő tanévekben a további évfolyamokban tervezték. Német anyanyelvű osztályt a helyi általános iskola igazgatójának vezetése alatt a magyar I. osztállyal párhuzamosan kellett szervezni. Az anyanyelvű osztályt a szülők kérésére elsősorban olyan községekben szorgalmazták, amelyekben a németajkú lakosság százalékaránya magas.18 NEMZETISÉGI OKTATÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1950-ES ÉVEK... 1391 15 Oktatásügyi Közlöny. 1953. augusztus 19. (3. szám) 35-39. 16 Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 1953. Budapest, 1953. 4-5. 17 Az I—II. osztályban a “Német beszélgetési anyag” című nevelői kézikönyv, a III-IV osztályban és az V-Vni. osztályban a rendszeresített „Német nyelvkönyv"-et használták. A jelentkezők számából vagy az iskola jellegéből adódó tanuló csoport összevonást lehetőleg az I-IL, III-IV, az V-VT. és végül a VII-VIII. osztályok összevonásával végezzék. Ahol a nevelő- és tanterem ellátottság, valamint az óradíj keret lehetővé tette, évfolyamonként osztott csoportok működését is engedélyezték. - MNL OL 276.f. 91.cs. 83.ö.e. és Pártállam, 2003. 129. 18 „ Az ilyen területeken inkább várható, hogy a szülők élnek ezzel az alkotmányos jogukkal is és ezt támasszák alá didaktikailag úgy, hogy a tanulóknak — különösen az alsó tagozatban — lényeges könnyebbség tanulmányaikat anyanyelvükön végezni. Különös gonddal és a helyi körülményeknek megfelelően kezeljék azoknak a magukat német származásúaknak valló tanulóknak az anyanyelvű oktatását, akik különböző okok miatt a német nyelvet nem ismerik (ilyenek: vegyes településen élő és a magyar vagy más nyelvet a németnél jobban beszélő tanulók, vegyes-házasságból származók stb.), de élni kívánnak az anyanyelv oktatása terén biztosított lehetőségekkel. A német iskolahálózat fejlesztése során előfordulhat, hogy ezt a tervet ellenzik egyes olyan pedagógusok, akik, mivel nem beszélik a német nyelvet, attól tartanak, hogy anyanyelvi osztály szervezése következtében ott állásukat vesztik. Azon iskolák többségében, ahol német anyanyelvű osztályt szerveznek, nyilvánvalóan akadnak olyan tanítók, akik a jövő tanévben az I. osztályban az anyanyelvi tanítást el tudják látni. Osztályvezető Elvtársnak a továbbfejlesztés során lesz ideje, hogy az elkerülhetetlen áthelyezéseket végrehajtsa.” - MNL OL 276.f. 91.cs. 83.ö.e. és Pártállam, 2003. 129-130.
