Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Frank Tibor: Kimondhatatlan szavak: a holokauszt emlékezete VI/1375
KIMONDHATATLAN SZAVAK: A HOLOKAUSZT EMLÉKEZETE 1377 Presztízs értékű visszaléptetése érdekében az akadémia sok mindenre kész volt. így megkereste a tagság újbóli felvételére kötélnek álló, Nobel-díjas James Franck fizikust (1882-1964), akit a nácik elűztek göttingeni katedrájáról, aki azonban hajlandó volt göttingeni akadémiai tagságát az akadémia háború utáni, kifejezett és megismételt kérésére újra felvenni. A jogtudós Rudolf Smend (1882-1975) akadémiai elnök James Franckhoz intézett szavait a német Vergangenheitsbewältigung, a „múltfeldolgozás” egyik korai példájaként is értelmezhetjük. A Chicagóban élő nagy tudóst „a múlttal szembeni belső helyzetünket” ismételten figyelembe véve közvetítésre kérte Kármán professzor akadémiai helyének újra történő elfoglalása ügyében.8 Smend úgy érvelt Franckhoz írott levelében, „hogy azon a szörnyű rommezőn, amit a múlt erkölcsileg és szellemileg maga után hagyott, minden lehetőséget a leggondosabb figyelemmel kell kísérnünk, amelytől a szellemi és erkölcsi közösség mégoly apró szeletének helyreállítása remélhető, mindaddig, amíg ez a figyelem sikerrel kecsegtet.”9 Franck és Kármán eltérő reakciója újabb jó példa a német náci múlttal való szembenézés lehetséges alternatíváira, a múlt megbocsájtására vagy a felejtés megtagadására. Franck olyan jelentős, szintén zsidó származású atomtudósokkal együtt, mint Rudolf Ladenburg és Lise Meitner, visszalépett az akadémia kötelékébe, amit azzal indokolt, hogy úgy érezte: „ha nem segítjük azokat az embereket, akik egy nacionalizmustól és fajgyűlölettől stb. mentes jövendő Németországért akarnak dolgozni, akkor gyakorlatilag nincs esélye egy ilyen Németország kialakulásának.”10 Franck ugyanakkor hamarosan valóban megkereste Kármánt is és kérte a göttingeni akadémiával kapcsolatos állásfoglalásának újbóli átgondolására. Sajátos módon angolul írott levelében beismerte, hogy Smend elnök első megkeresése őt magát is eléggé feldühítette („I was somewhat furious”), mivel az akadémiai elnök szavait úgy lehetett érteni, mint aki „az egész náci időszakot a tömeggyilkosságokkal »sajnálatos körülményekként« aposztrofálta, [...] »amelyek már nem állnak fenn«.”11 Franck így folytatta: „Ezért én azt válaszoltam, hogy levele nem azt a benyomást tette, hogy a göttingeni akadémia valóban a Németország spirituális megújhodásáért való munkában érdekelt, s hogy én csak azokat a csoportokat szándékozom segíteni Németországban, amelyek őszintén a tisztességért és a demokráciáért akarnak dolgozni. Smend úr erre újra írt és elmondta, mennyire sajnálja kifejezését, és elmagyarázta, hogy »sajnálatosnak« azt tartotta, hogy a kormány kényszerítette az akadémiát, hogy engem kidobjon. Ráadásul információkat adott nekem 8 „Die Freundlichkeit, mit der Sie seinerzeit auf unsere Bitte um Ihre Rückkehr in unseren Kreis eingegangen sind und mit der Sie unsere Bemühungen aufgenomman haben, Ihnen unsere innere Lage der Vergangenheit gegenüber nahe zu bringen, ermutigt uns zu einer neuen Bitte.” (Kiemelés tőlem, F.T.) Rfudolf] Smend - James Francknak, Göttingen, 1947. december 23. Theodore von Kármán Papers, 9.36, California Institute of Technology Archives, Pasadena, CA. 9 Uo. Idézi: Frank Tibor: Kettős kivándorlás, i. m. 293. 10 Uo. 11 James Franck - Theodor von Kármánnak, Chicago, 1948. február 11. Theodore von Kármán Papers, 9.36, California Institute of Technology Archives, Pasadena, CA. A levelet Franck valószínűleg titkárnőjének diktálta, aki feltehetőleg csak angolul tudott.
