Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Karsai László: A holokausztról szóló információk a magyar sajtóban, 1941-1944 VI/1365
1372 KARSAI LÁSZLÓ hozzá a lap, nyilván a zsidók megnyugtatására, a zsidókérdés megoldása véglegesen csak a háború után várható.34 Azt bizonyosan tudjuk, hogy a fővárosi jól szituált zsidó polgárok egy része nem akarta tudomásul venni, hogy a német megszállással új, végzetes korszak kezdődött az ő életükben is. A megszállás után kinevezett kollaboráns Sztójay-kormány egyik első intézkedése volt, hogy rendeletben tiltotta meg, hogy nem zsidó cselédek, háztartási alkalmazottak dolgozzanak zsidóknál.35 A Magyar Zsidók Lapját már április 13-tól kis túlzással elözönlik az álláshirdetések. Még március 30-án az „állást kaphat” rovatban összesen csak öt cselédet kerestek, április 13-án már 52-őt (természetesen zsidót), egy héttel később 61-et, májusban már 80 fölé szökött az ilyen hirdetések száma. Április 5-től sárga csillaggal megjelölve, a deportálástól rettegve még mindig tucatjával akadtak olyan zsidó úrinők és urak, akik el sem tudták képzelni, hogy gondosan manikűrözött körmeiket a mosogatólébe mártsák. Az ilyesfajta álláshirdetések csak június közepén, amikor a fővárosi zsidóknak sárga csillaggal megjelölt házakba kellett összeköltözniük, akkor ritkultak meg. Bár július 6-án még találtam egy hirdetést, amelynek feladója „összeköltözött családhoz” keresett cselédet. Arról május 25-én, a deportálások megindulása után jó tíz nappal még a Magyarországi Zsidók Lapja (április közepétől a németek követelésére címét Magyarországi-ra kellett változtatnia) is hírt adott, hogy „vidéken sorra lépnek életbe az ottani zsidóság elkülönítésére, illetve elszállítására irányuló intézkedések.”36 A célállomásról, Auschwitzról az újságok nem írtak, az MTI egyik bizalmas információja viszont július 6-án közölte, hogy addig 400.000 embert deportáltak.37 Londoni forrása alig 30.000-ret tévedett. A holokauszt túlélők 1945-ben arról is beszámoltak, hogy még a deportálásuk előtt kaptak pontos és/vagy megtévesztő információkat arról, hová, miért viszik el őket. Ritkán, de előfordult, hogy egy hivatalnok azzal intette le az egyik zsidót, aki kérte, hogy csak az édesapja első világháborús hősi halotti igazolását ne vegye el tőle: „Ahova maguk mennek, ott már maguknak írás sem kell.”38 Gyakoribb volt megtévesztés. A csendőrök, rendőrök, hivatalnokok azzal hitegették a zsidókat, hogy Magyarország területén fogják őket dolgoztatni.39 Voltak, akik azért nem hitték el, hogy a Hortobágyra viszik őket dolgozni, mert látták, hogy még a kórházakból is kihozzák a súlyos, járóképtelen betegeket is, és őket is deportálják.40 Kárpátaljai (nagyszőllősi) deportáltak számoltak be arról, hogy sokan, főleg fiatalok próbáltak megszökni már a gettóból, bár a csendőrök azt mondták, hogy a Dunántúlra viszik csak őket dolgozni.41 A kassai gettóban a csendőrök őszin34 sz. n.: Mi legyen a jövőben a zsidókkal? Esti Újság, 1944. május 3., 3. 35 1200/1944. M. E. sz. rendelet a zsidók háztartásában nemzsidók alkalmazásának tilalmáról, 1944. március 29. Magyarországi Rendeletek Tára, 1944, 256-257. 36 Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 25., 1. 37 MTI - Bizalmas külpolitikai szemle, 1944. július 6., 1. 38 Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (továbbiakban: DEGOB) 27. sz. jegyzőkönyv. http://www.degob.hu/ (A DEGOB-jegyzőkönyvek letöltésének időpontja: 2014. március 24.) 39 DEGOB, 52. és 78. sz. jkv. 40 DEGOB, 7. sz. jkv. 41 DEGOB, 78. sz. jkv.
