Századok – 2014
MŰHELY - Ugry Bálint: Beszámoló a Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfordulója alkalmából rendezett Bethlen Gábor és Európa című nemzetközi tudományos konferenciáról (Kolozsvár, 2013. október 24-26.) V/1335
1338 KRÓNIKA sőbbi szász történetírás elsősorban Báthory Gábor fejedelemségével összevetve „békés időszakként” emlékezik Bethlen fejedelemségére (Konrad Gündisch, München, Ludwig-Maximilians-Universität, Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas), addig a 17-18. századi katolikus és unitárius történetírás a bethleni valláspolitika intoleranciáját hangsúlyozta (Papp Kinga, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület és Kovács Sándor, Kolozsvár, Protestáns Teológiai Intézet). A másik szekció nyitóelőadása (Amadeo di Francesco, Universitá degli studi di Napoli L’Orientale) amellett, hogy a konferencia érdekes színfoltja volt, előkészítette Lönhárt Tamás (Kolozsvár, Babe§-Bolyai Tudományegyetem) összefoglalóját, amelynek jelentős részét a két világháború közti erdélyi politikai gondolkodás Bethlen-recepciójának szentelte. A transzszilvanizmus és a szintén az anyaországtól elszakított területek művészi, értelmiségi és politikusi rétegei által arra adott, a Duna-menti összefogást hangsúlyozó válasz a korszak irodalmi és politikai nyelvében egyszerre jelent meg. Lönhárt Tamás figyelmeztetett arra is, hogy a román nacionálkommunizmus idején a Bethlen-kép leginkább nem a történelmi dokumentumok vagy forráskritika alkalmazása jegyében formálódott, hanem elemeit a kisebbségben élő magyarság saját identitásának építéséből nyerte. A harmadik nap első ülésszakát, a Bethlen Gábor udvarával foglalkozó szekciót Lengyel Tünde (Pozsony, Slovenská Akadémia Vied, Historicky ústav) előadása nyitotta meg, amelyben a Habsburg-ház feltétlen hívének, a korábbi nádor, Thurzó György fiának, Imrének Bethlen táborába való átállására keresett válaszokat. Jeney-Tóth Annamária (Debrecen, Debreceni Egyetem) Bethlen Gábor udvari elitjének összetételét vizsgálta (elsősorban) a kolozsvári sáfárpolgári számadások tükrében. A fejedelem udvara csaknem negyedszáz alkalommal tartózkodott Kolozsváron, így az információgazdag számadások remek forrásként szolgálnak Bethlen főbb udvari tisztségviselőinek, és a tisztségek betöltőinek meghatározásához - segítői mind a hivataltörténeti, mind a prozopográfiai kutatásoknak. Az udvarkutatásokban már évtizedek óta kiemelt helyen szerepel az az aldiszciplína, amely az egyes uralkodói és főúri udvarok reprezentációjának kérdéseivel azok művészeti tevékenységén, a műtárgyak gyűjtésén keresztül foglalkozik. Bethlen Gábor udvarának „értő luxusfogyasztása” arra enged következtetni, hogy az jól ismerte Európa kisebb és nagyobb uralkodói központjaiban „beszélt” reprezentációs nyelvet, egyben reflektálni tudott azokra a néha alig érzékelhető változásokra, amelyek a korszakban egyre gyorsabban, a minta átvételére sem sok időt hagyva következtek be ebben a bizonyos nyelvben. Kiss Erika (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum) előadása rámutatott arra, hogy a gyulafehérvári udvarban felhalmozott műkincsek beszerzési stratégiáiban azok reprezentációs eszköz volta játszotta a legnagyobb szerepet. Ezzel az európai udvari „magaskultúrát” mintaként vevő tezaurálási renddel a 17. században csak néhány — főleg a század második feléből származó —királyságbeli főúri udvar szisztematikus gyűjtésprogramja állítható párhuzamba. Több korabeli követjelentés is meglepődve számolt be arról, hogy a gyulafehérvári udvar még népes zenésztáborában is felvette a versenyt nyugat-európai társaival.
