Századok – 2014
MŰHELY - Ugry Bálint: Beszámoló a Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfordulója alkalmából rendezett Bethlen Gábor és Európa című nemzetközi tudományos konferenciáról (Kolozsvár, 2013. október 24-26.) V/1335
1336 KRÓNIKA Az október 24-én este tartott plenáris ülésen — a köszöntőbeszédek elhangzása után — Egyed Ákos elnöklete mellett Paul Niedermaier (Nagyszeben, Institutul de Cercetäri Socio-Umane), R. Várkonyi Ágnes (Budapest, ELTE) és Kovács András (Kolozsvár, Babe§-Bolyai Tudományegyetem) előadásai rajzolták fel azokat a koordinátákat, amelyek mentén a következő két nap társadalom-, gazdaság-, politika-, művelődés- és művészettörténeti szekciói is szerveződtek. Paul Niedermaier és R. Várkonyi Ágnes is szólt azokról az általános tényezőkről, amelyek a világ rendszerében a 16. században bekövetkezett változásokból fakadtak, és amely kihívásokra az új évszázadba lépő Erdélyi Fejedelemségnek is megfelelő válaszokat kellett adnia. A tizenöt éves háború és a Báthory Gábor uralkodása idején történt népességcsökkenés, a klimatikus viszonyok változása (az ún. kis jégkorszak) és a mezőgazdasági termelés ezen okokból fakadó válsága, a szövetségi háborúk korának beköszönte, a világkereskedelem születése, a nyomtatott sajtó elteijedésével érkező információrobbanás mind olyan új, a mindennapokat és a kormányzást meghatározó faktorok voltak, amelyeket egy „modern” fejedelemnek tudatosítania kellett uralkodása alapjainak megteremtésekor. R. Várkonyi Ágnes Az európai jelenlét alternatívái címmel megtartott előadásában figyelmeztetett arra, hogy a régi történetírói narratívával szemben Bethlen nem egyszerűen korszakos tehetség volt, hanem olyan tapasztalati anyaggal rendelkezett, amit II. Rudolf és Báthory Zsigmond udvaraiban, a török elleni harcok és diplomáciai küldetések részeseként és olvasmányai útján életének korábbi, csaknem harminchárom éve alatt szerzett meg. Modern állama megszervezésében elméleti és gyakorlati felkészültsége nyilatkozott meg: taktikus lépéseivel fegyverezte le a centralizáció útjában álló rendeket, államszerveiben képzett hivatalnokokat alkalmazott, az azok utánpótlásául szolgáló fiatalok gyakran az udvar támogatásával végezték nyugateurópai tanulmányaikat, a fejedelem diplomatái jelen voltak Európa kisebb-nagyobb udvaraiban. Erdély „európaivá tételében” fontos része volt az építészeti és más képzőművészeti reprezentációnak. Kovács András nagyszabású előadása megmutatta, hogyan vált Bethlen uralkodása alatt a lakatlan és lakhatatlan Gyulafehérvár európai mintáival, így elsősorban kisebb német és itáliai fejedelmi udvarokkal is versenyképes fejedelmi székhellyé. Október 25-én már két párhuzamos szekcióban folytatódott a tudományos munka. A Bethlen Gábor művészettörténeti és régészeti öröksége című szekció három előadása kimondottan a fejedelemhez vagy közeli köréhez kapcsolódó művészeti és építészeti tevékenység kérdéseit vizsgálta. Az ajándékozás és öröklés nyomán három Bethlen tulajdonában is álló Vajdahunyad vára (Bethlen Gábor 1604-ben kapta Bocskaitól, ezután a fejedelem öccse István és annak fia, Péter lettek a tulajdonosai) komoly átalakításokon esett át a 17. század első felében. Minthogy a 19. századi historizáló átalakítások során nemcsak a Hunyadi-kor, hanem a későbbi idők építészetének emlékei is jelentős károkat szenvedtek, a kutatásnak komoly erőfeszítések árán sikerült csak rekonstruálni a Bethlen-kor építkezéseinek hozzájárulását a vár ma is látható képének kialakításában. (Lupescu Radu előadása, Kolozsvár, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem) Emődi Tamás (Nagyvárad, Restitutor Kutató-tervező műhely) hosszú évek mun