Századok – 2014
MŰHELY - Buza János: Az "árforradalom" nyomában V/1297
AZ „ÁRFORRADALOM” NYOMÁBAN 1311 elején fellendülő, s egyre gazdagabbá váló ártörténeti szakirodalom ismeretében alkotta meg árforradalom jelentésű, egyedülálló szóösszetételét „árrevolúció” formájában. Lábjegyzetek hiányában csupán feltételezhető az, hogy Ranke nyomán haladt, de már Hamilton monográfiájának hatása sem zárható ki: „A pénz sokasodásának kísérőjelensége az ún. árrevolúció, különösen a gabonaárak emelkedése az 1510-es évektől, a termelőmunka értékelése felmorzsolja a nemesfémek régebben szinte csodás presztizsét. A bányák fokozott mértékben s új technikával teremtik elő a szükséges fémmennyiséget, majd az amerikai ezüstbányák is öntik Európába. A spanyol forgalomgazdaság, megfelelő munkaszervezet híján, nem tudja termékenyen felhasználni az amerikai ezüsttömeget, szinte csak átfolyt az az országon s idegen áruk formájában érkezett vissza; az északibb társadalmak azonban mohón itták be szervezetükbe.”95 Az árforradalomról szóló első magyarországi értekezés Wittman Tibor96 munkája. Szerzője az árforradalom és az ártörténet vizsgálatát eszköznek tekintette abból a célból, hogy a kapitalizmus születésének idején „... főleg Európa nyugati és keleti fejlődési egységeinek kapcsolatait...” állítsa előtérbe. Mint írta: „Ezek megközelítésére is kizárólag egy felszíninek tekinthető talajon, a pénztörténet, közelebbről az »árforradalom« kérdéseinek keretében teszünk kísérletet.”97 A nem sokkal későbben írt bibliográfiai áttekintés szerint Wittman könyve ártörténeti szempontból „elvi fejtegetés”,98 amelyik — tegyük hozzá — megírása idejének ideológiai99 elvárásait ugyancsak100 tükrözte. Az árforradalom fogalmának keletkezését nem kötötte évszámhoz, de szintén a 19. század végére tette, miközben az 1920-as évek egyre gyarapodó ártörténeti irodalmának széleskörű ismeretében igencsak lebecsülte101 a megelőző kutatási eredményeket. 95 Hajnal István: Az újkor története. Egyetemes történet négy kötetben. Szerk.: Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly. Budapest, 1936. 132. (Az Akadémiai Kiadó reprint sorozata. Budapest, 1988.) 96 Wittman Tibor: Az „árforradalom” és a világpiaci kapcsolatok kezdeti mozzanatai (1566- 1618). Budapest, 1957. 97 uo. 5. 98 Zimányi Vera: Bibliográfiai áttekintés i. m. 67. 99 „Első feladatunknak azt tartjuk, hogy ismertessük a nagyobb tradíciókra visszatekintő nyugat-európai ártörténeti kutatások egyes fontosabb eredményeit, összekötve a marxi pénzelmélet idevágó megállapításainak alkalmazásával.” Wittman: uo. 5. 100 Wittman könyve keletkezésének hátterére és legfrissebb értékelésére 1. Anderle Ádám: Wittman Tibor a magyar történetírásban. Aetas 28 (2013) 1. sz. 138-139. 101 „Amikor a múlt század alapvető ártörténeti kutatásai, Soetbeer, Lexis, Avenel, Wiebe és mások művei a XVI-XVII. századi »árforradalom« felfedezésének mámorában egyes történeti következtetések levonását kockáztatták meg, alig jutottak túl az árak és bérek viszonyának konstatálásán. A polgári történettudomány a XX. században jutott el bizonyos strukturális összefüggések felismeréséhez.” Wittman: i. m. 16. - [Megjegyzést kíván, hogy sem Adolf Soetbeer, sem Wilhelm Lexis — a matematikusból lett közgazdász professzor — nem folytatott ártörténeti anyaggyűjtést, de az Újvilágból származó nemesfém — főként az ezüst — árfelhajtó szerepét nem vitatták. Sőt, Lexis az árforradalom kapcsán félreérthetetlenül utalt arra, hogy a 16. században sem a termelési, sem a közlekedési eszközök nem fejlődtek annyira, mint amennyire megnövekedett a nemesfémek mennyisége. Wilhelm Lexis: Allgemeine Volkswirtschaftslehre. Berlin und Leipzig. 1910. 102., 129., 242., in: Die Kultur der Gegenwart ihre Entwicklung und ihre Ziele. Hrsg, von Paul Hinneberg. Teil II. Bd. X.]
