Századok – 2014
MŰHELY - Buza János: Az "árforradalom" nyomában V/1297
AZ „ARFORRADALOM” NYOMABAN 1305 sében, hanem a korábbi árarányok igen jelentős átalakulásában, illetve a termékárak munkabérek rovására történt eltolódásában53 54 55 látta. Wiebe monográfiáját olyan — maradandó értékű — műnek minősítette, amelyik az árforradalom okait a világkereskedelem fellendülésével, a népesség számbeli növekedésével, végül a nemesfém-behozatal ismert következményeivel magyarázta. A patinás Historische Zeitschrift a gazdaságtörténeti művek recenziói között biztosított helyet Wiebe monográfiája ismertetésének. Karl Rathgen a historiográfiai visszapillantást64 követően kiemelte, Helferich 1843-ban megjelent — fentebb érintett — műve óta nem volt példa arra, hogy német nyelven behatóbban vizsgálták volna a 16. és a 17. század árainak változását. Számos árstatisztikai munkára támaszkodva Wiebe tette meg ezt, sőt nagy szorgalommal maga is gyűjtött 1467-1560 közötti adatokat Münster püspökségének számadáskönyveiből. Formai szempontból bírálta ugyan Wiebe bevezetőjét, de a tartalmi elemek, a gyűjtött és a szakirodalomból átvett táblázatos anyag, s annak hasznosítása alapján minden dicséretet megérdemlőnek tartotta a monográfiát. Áttekintésünk jelen szintjén egyértelmű, hogy Wiebe monográfiájának legrangosabb ismertetője Gustav Schmoller65 volt. Recenziója önkritikus vallomással kezdődött, ugyanis arra mutatott rá, hogy a német nemzetgazdaságtan történeti iskolája meglehetősen távol tartotta magát a tulajdonképpeni ártörténet56 művelésétől, bár Helferich jelentős könyvet írt a nemesfémek értékének változásairól, s Soetbeer, majd Lexis bizonyult e munkásság folytatójának, illetve továbbfejlesztőjének. Természetesen egyes országrészeket tekintve születtek ártörténeti feldolgozások, de az angol és a francia ártörténeti kutatások eredményeivel nem értek fel. A német gazdaságtörténészek többsége inkább az intézmények történetével foglalkozott, így az ártörténeti kutatás elhanyagolttá vált. Schmoller éppen azért méltatta örömmel Wiebe könyvét, mert úgy látta, hogy a német ártörténetírás Wiebe előtanulmányai, színvonalas kritikai megközelítése és anyaggyűjtése, illetve feldolgozása révén vált egyenrangúvá az angol és a francia elődök eredményeivel. Schmoller szerint Wiebe monográfiája három — elemző-kritikai, illetve leíró, végül az ok-okozati tényezőket feltáró — részből áll. Az ok-okozati tényezők sorában a világkereskedelem, a kereskedelem szervezetének, a népesség számának, a gabonakereskedelem, a mezőgazdasági technika és a termelés, a nemesfémek előállításának és a forgalmazásának változásai, stb. kaptak helyet. Schmoller hű maradt negyed századdal korábbi önmagához, fogalmazványában nem említette meg az árforradalmat, recenzió53 „Das Schwergewicht der sogen. Preisrevolution hegt bekanntlich nicht in den Preiserhöhungen überhaupt, sondern in einer weitgeheneden Preisumwälzung, in einer Verschiebung des bis dahin geltenden gegenseitigen Verhältnisses der Waarenpreise unter sich und in ihrer Gesamtheit gegenüber den Arbeitslöhnen.” Kazimiers Rakowski (Berlin): Zeitschrift für Social- und Wirtschaftsgeschichte 1896. 472-477. [Mind a jelen recenzió, mind az alábbiakban hivatkozott ismertetések közük Wiebe nevét, s művének címét, vö. jelen írás 8. jegyzetével. Wiebe könyvének terjedelme 419 oldal, Rakowski recenziójába sajtóhibával került a 719] 54 Kari Rathgen ismertetésére 1. Historische Zeitschrift N.F. 42 (1897) 116-118. 55 G. Sch. (betűjel, minden bizonnyal = Gustav Schmoller) ismertetésére 1. Jahrbuch für Gesetzgebung, Verwaltung und Volkswirtschaft im Deutschen Reich. 20 (1897) 309-311. 56 „Die historische Schule der deutschen Nationalökonomie hat sich bisher von der eigentlichen Preisgeschichte ziemlich fern gehalten.” uo. 309.
