Századok – 2014
MŰHELY - Szijártó M. István: Hivatali karrierek a 18. századi vármegyékben V/1273
1281 alszolgabíróé, a főszolgabíró azonban másik eset: ahogyan a finomabb somogyi vizsgálat arra utalt, a vármegyei nemességnek volt egy olyan rétege, melynek ez a hivatal mintegy dukált. (És rögvest látni fogjuk, hogy mégsem biztosan többségükben új emberek töltötték be ezt a tisztséget.) Mint említettem, az esküdteket és a hadbiztosokat kizártam az eredeti somogyi vizsgálatból. Amennyiben — kihasználva a publikált vármegyei archontológiai kötetek adta lehetőségeket — az első vizsgálathoz képest szélesebbre tárjuk a kutatás szemhatárát, és az eddig vizsgált hivatalokhoz képest egy „egyéb” kategóriát is felveszünk, meglátjuk, mennyiben módosulnak következtetéseink. (Lásd a 8. táblázatot.) Várható módon az alszolgabírák esetében kerül elő a legtöbb korábban viselt hivatal, hisz sokan esküdtek voltak ezt megelőzően. Figyelemre méltó, hogy a másik érdemi differencia a főszolgabíráknál adódik: ahelyett, hogy tipikusan első hivatalnak látnánk (ahogy az imént mondtuk), a főszolgabírói tisztségek nagy sokasága két egyenlő részre bomlik: a főszolgabírák egyik fele más hivatalból került ebbe a pozícióba, míg másik fele először ezt a vármegyei hivatalt viselte. Ezzel lényegében visszatértünk a korábban (5) számmal jelölt somogyi hipotézishez a főszolgabírákat illetően. Az igazán lényeges azonban az, hogy megerősítést nyert az a feltevés, miszerint bizonyos családok presztízse megengedte, hogy tagjai már ezt a fontos hivatalt töltsék be elsőként pályafutásuk során. Ok, úgy tűnik, a főszolgabírák mintegy felét tették ki.28 A tisztújítások jelöléseinek adatain túlmenően még szükség volna Zala, Heves és Külső-Szolnok, Békés és Ung helyi társadalmi viszonyainak behatóbb ismeretére is annak megállapításához, hogy azon hipotézis, mely szerint a legelőkelőbb családok sarjai csak az első alispáni pozícióért voltak hajlandók sorompóba állni (6), helytálló-e. Ebben a tekintetben pusztán az a tény, hogy az első alispánok mintegy 40 százaléka viselt korábban más hivatalt a 18. századi vármegyékben, megengedi, sőt talán valószínűsíti is állításunkat. Hogy ők továbbléptek-e országos hivatalokra, és vajon a legszebb vármegyei pályafutások is ide konkludáltak, hamarosan külön megvizsgáljuk, csak előbb felvázoljuk, mint ahogy az a somogyi vizsgálatban is megtörtént (9. táblázat), a vármegyei hivatali pályafutások mátrixát: mely tisztviselők milyen hivatalra léptek előre, illetve egy-egy hivatalt honnan érkezők töltöttek be. (Lásd a 10-14. táblázatot.) Itt már feltüntetjük az országos hivatalokat is: az ismert és elérhető kamarai, kúriai, helytartótanácsi és kancelláriai (tehát mind közigazgatási, mind bírói) hivatalokat.29 HIVATALI KARRIEREK A 18. SZÁZADI VÁRMEGYÉKBEN 28 A vizsgált négy vármegyéből rendelkezésre álló források jellege, konkrétan a jelöltségekre vonatkozó adatok hiánya nem teszi lehetővé a korábban (5) számmal jelzett hipotézis második felének verifikálását, hogy tudniillik másfelől voltak olyan hivatalviselő családok, melyek presztízse nem tette számukra lehetővé a főszolgabírói hivatal betöltését, kivéve az átütő tehetségek esetét. Példának okáért lehet, hogy a Tabódy család presztízscsökkenése áll a mögött a tény mögött, hogy Tabódy Pál nem kevesebb mint húsz évig volt Ung egyik alszolgabírája, mégsem léphetett ennél feljebb a ranglétrán, jóllehet korábban családja a megyének nemcsak két főszolgabírát, hanem két alispánt is adott. De ebben a kérdésben nem lehet megalapozott véleményt nyilvánítani jelen vizsgálat alapján. 29 Erre lásd a Diaeta munkacsoport által összeállított adatbázist: http://szijarto.web.elte.hu/ diaeta-index.html. (Sajnos a Magyar Királyi Udvari Kancelláriát illetően egyelőre csak szórványos adatok állnak rendelkezésünkre.)
