Századok – 2014
MŰHELY - Kádár Zsófia: Jezsuita vezetésű vallásos társulatok Magyarországon a 17. században (1582-1671) V/1229
JEZSUITA VALLÁSOS TÁRSULATOK MAGYARORSZÁGON ... (1582-1671) 1269 Káldy Mihály soproni plébános (1623-1638) elérte, hogy a céhház és az ahhoz tartozó szőlők ismét katolikus használatba kerüljenek, egyidejűleg a társulatot újjászervezte egyháziak és laikusok részvételével.299 Ezt a házat és javadalmat — amint említettem — Draskovich György püspök 1636-ban egy jezsuita kollégium alapítására kívánta felhasználni. Az ekkor újra működő konfraternitás vezetője és tagjai azzal a feltétellel engedték át a társulat javait és birtokait, hogy a jezsuiták tartsák fenn és működtessék azt régi nevével, minden világi és egyházi tagját megtartva, rektora az egyik jezsuita pap legyen, és ha elhagynák a várost, a jog és a javak a tagokra szálljanak vissza.300 Az evangélikus városvezetés, — amely a gazdag soproni oltárjavadalmakat és beneficiumaikat kegyúri joga alapján saját érdekében használta fel és adományozta301 —, eredménytelenül tiltakozott a társulati javak jezsuitáknak adományozása ellen. A társulat korábbi (16. századi) története ismeretének híján is érdekes a középkori társulat felújítása, majd jezsuita „használatba vétele”. A soproni példa még azt is megengedi, hogy a középkori előzmények és a jezsuita társulattípusok közötti — akár többféle — kapcsolatot is feltételezzünk. A Krisztus Teste-társulat ugyanis az elemzett társulattípusok közül a városi társulatok közé sorolható, és a Molnár Antal által „régi típusúdként említett társulatok egyik fontos funkciójának (legalább egyes elemeit) átvette: a helyi, városi katolikus egyházi és világi elit és lakosság összefogásával. A kérdés további kutatásokra szorul. Az eddigi eredményekből is látszik azonban, hogy a jezsuitáknak a társadalom átformálását célzó törekvései, amelyekhez társulataikat is eredményesen használták fel, valójában a 18. századra értek be. Az általam vizsgált időszak csak előzménye annak a fejlődésnek, amely az 1671 utáni katolikus terjeszkedés és templomfoglalások, majd a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző nagy háború után, az ország középső részének „birtokba vételével” következett be. Magyarországon csak a 18. században érhette el csúcspontját és teljesedhetett ki a barokk társulati élet a maga sokszínűségében és gazdagságában. Ebből a jezsuita kongregációk is jelentős részt vállaltak: 1773-ban, a rend feloszlatásakor Magyarországon éppen 100 társulatuk volt, ami az osztrák rendtartomány összes, 214 kongregációjának csaknem a felét tette ki.302 A tőlünk nyugatabbra a század végére már hanyatló, átalakuló barokk kegyesség intézményrendszerét Magyarországon, főképp annak „távolabbi” vidékein a virág299 Bán János: Sopron újkori egyháztörténete. Sopron 1939. 156. 30° Nyéki Vörös Mátyás és Chémy János ünnepélyesen átengedik a Krisztus Teste-konfraternitás javait a jezsuiták részére (1636. szept. 29.), közli Póda Endre: A soproni kath. „parochia” és a „soproni kath. hitközség” története. Sopron 1892. 92-93. Vö. Szabady Béla: Draskovich György győri püspök élete és kora (1599-1650), in: A 300 éves soproni szentbenedekrendi Sz. Asztrik kát. gimnázium jubileumi értesítője az 1935/36. isk. évről. Közi. Sziklai Jenő. Sopron 1936. 15-115., ebben 66. 301 Vö. Dominkovits Péter: Javadalmak - javadalmasok - patrónusok. (Adatok és szempontok Sopron szabad királyi város egyháztörténetének, várospolitikájának a kutatásához, a 17. század első feléből), in: In laboré fructus i. m., 77-102. 302 Ladislaus Szilas: Die Österreichische Jesuitenprovinz im Jahre 1773. Eine historischestatistische Untersuchung. Archívum Historicum Societatis Jesu 47. (1987) 97-158., 297-349., ebben: 332.
