Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Varga Zsuzsanna: Kiútkeresés az agrárszektor válságából az "új szakasz" (1953-1954) idején I/117

KIÚTKERESÉS AZ AGRÁRSZEKTOR VÁLSÁGÁBÓL ... (1953) 125 Időközben sorra készültek azok a jogszabályok, amelyekkel növelni akar­ták a termelőszövetkezetek megtartó erejét. E szándék tükröződött a szeptem­ber 19-én megjelent minisztertanácsi határozatban, amely kimondottan a ter­melőszövetkezetek megszilárdításával és a tagok anyagi jólétének növelése ér­dekében nyújtott további kedvezményekkel foglalkozott. Ezek szerint mind­azoknak a szövetkezeteknek, amelyek a következő gazdasági évben is közösen gazdálkodnak, elengedték az összes 1953-ban esedékes adótartozását, mintegy 200 millió forint értékben. A szövetkezetek közép- és hosszúlejáratú hiteleit pe­dig úgy módosították, hogy 1956. január 1-ig a visszafizetést felfüggesztették, utána pedig a hosszúlejáratú hiteleket 17 év alatt, a középtávú hiteleket 5 év alatt kellett törleszteni. Mindhárom típusú szövetkezetei 1954. január 1-től mentesítették a tartalékföldek utáni búzaföldadó fizetésétől. Fokozott állami támogatásban részesítették a termelésfejlesztő szövetkezeti beruházásokat. Lé­nyeges eleme volt a rendeletnek a szövetkezeti tagok — különösen a nők — szo­ciális és egészségügyi ellátásának növelése. 1953. október 1-től minden termelő­szövetkezeti tagnak szülés esetén első gyermek után 500 Ft, a második és min­den további gyermek után 400 Ft anyasági segélyt kellett folyósítani.46 Egy héttel később jelent meg a termelőszövetkezetből való kilépést és a termelőszövetkezeti feloszlást szabályozó 4/1953. F. M. számú rendelet.47 Míg korábban a tsz-ekből a belépést követő 3 évig nem lehetett kilépni, addig most megszűnt ez a korlátozás. Sőt a tagság kétharmadának akaratából maga a tsz is feloszolhatott. A rendelet kimondta: „Az a közgyűlés, amely a termelőszövetke­zetből kilépő tagok részére a föld, az állat és felszerelés kiadása, illetve értéké­nek elszámolásáról határoz, az őszi betakarítás és a gabonavetés elvégzése után haladéktalanul meg kell tartani annak érdekében, hogy a termelőszövetkezet­ben a soron következő mezőgazdasági munkák zavartalan és folyamatos to­vábbvitele biztosítva legyen.”48 A kilépő tagok azonban legjobb esetben is csak akkor kapták vissza egykori saját földjüket, ha az egész szövetkezet feloszlott, mert megmaradás esetén a tagosított szövetkezeti földeket fenn kellett tartani, s a kilépők igényeit csak állami tartalékföldekből vagy a tsz földjének széleiből lehetett kielégíteni. Ha a szövetkezetnek tartozása volt, akkor a kilépő tagoknak a rájuk eső részarányt meg kellett fizetni. A kilépő tagok beadási és adókötelezett­ségét már, mint magángazdálkodóét 10%-kal megemelték. Tulajdonképpen hason­ló volt az eljárás a teljes szövetkezet feloszlása esetén is. Ezekkel az intézkedések­kel a kilépési, illetve feloszlatási szándékot igyekeztek csökkenteni. Az MDP Politikai Bizottsága 1954. január 13-án tárgyalta ismét a termelő­­szövetkezetek helyzetét.49 Ekkorra már egyértelművé vált, hogy kilépők jelentős része a középparasztok közül került ki. A szegényparasztok aránya 28,4%-kal, a középparasztok aránya 36,3%-kal csökkent. Ezen utóbbi réteg nagyarányú ki­46 1.053/1953. sz. MT határozat. TRHGY, 1953. 199. 47 4/1953. E M. sz. rendelet a termelőszövetkezetből való kilépés és a termelőszövetkezet felosz­lása kérdéseinek szabályozásáról. TRHGY,1953. 296-298. 48 Uo. 296. 49 MNL OL M-KS 276. f. 53. cs. 156. ő.e. Jegyzőkönyv az MDP Politikai Bizottság 1954. január 13-ai üléséről. 2. A Termelőszövetkezeti Tanács, az FM és a KV Mezőgazdasági Osztálya közös javas­lata a termelőszövetkezetek megszilárdításának gazdálkodási feladataira. Ea. Dobi István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom