Századok – 2014

MŰHELY - Kádár Zsófia: Jezsuita vezetésű vallásos társulatok Magyarországon a 17. században (1582-1671) V/1229

JEZSUITA VALLÁSOS TÁRSULATOK MAGYARORSZÁGON ... (1582-1671) 1231

pen a trienti zsinat befejezése után történt meg, amelynek számos rendelkezése (az oltáriszentség tisztelete, úrnapi körmenet, anyanyelvű prédikáció, a szentmise külsőségeinek megtartása, a szentek tiszteletének és a búcsúknak üdvös volta) a társulati tevékenységben is meghatározó szerepet játszottak.10 Ez és az időbeli párhuzamosság is azt sugallja, hogy a katolikus konfesszionalizációban kulcsszerepet játszó zsinat és a jezsuiták új „eszközei”, a társulatok valójában hasonló társadalmi kihívásokra adott nagyon hasonló válaszokként is értelmezhetők.

A jezsuita társulattípus nyugat-európai fejlődéstörténete a 16. század közepétől indult, amelyet a 17. században gyors felívelés, térbeli elterjedés és létszámnövekedés követett. A kezdetben egy-egy városban alakult egy-egy jezsuita kongregáció osztódással szaporodni kezdett, újabb és újabb társulatok váltak ki belőle és alakultak. A telítődés csúcspontja nyugaton a 17. század végére, 18. század elejére tehető, amelyet széttagolódás, eltömegesedés, valamint a közép- és felsőbb társadalmi rétegekről az alsóbb rétegek szintjére való „lecsúszás” követett. Ennek a folyamatnak az első szakasza egyben a magyarországi fejlődés előtörténete és mintaadója is.

A jezsuita rend tevékenysége az alapítását követően három nagyobb területre összpontosult: a tanításra, a lelkipásztorkodásra és a missziókra.11 A kezdeti koldulórendi profil és missziós tervek azonban fokozatosan módosultak, egyre nagyobb hangsúlyt kapott az oktatás és az Európán belüli misszió, az „apostolkodás” is.12 Ennek szellemében épült ki a jezsuita kollégiumhálózattal párhuzamosan a Mária-kongregációk hálózata.

E társulatok előzményei az Itáliában és a mediterrán térségben a 15-16. században életre hívott társulatok, amelyek közös vonása volt egyrészt a spirituális élet elmélyítése, másrészt valamiféle szociális tevékenység, az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlása.13 A társulati forma a jezsuita renden belül is kezdettől fogva jelen volt,14 és végül 1564-ben intézményesült. Ekkor helyezkedett a Gyümölcsoltó Boldogasszony patronátusa alá és kapta első szabályzatát a római Collegium Romanumban a Jean Leunis páter által két évvel korábban szervezett kongregáció. A regula, amely az összes későbbi társulati szabályzat alapjává vált, meghatározta a kongregáció fő célját: a tagoknak (9-16

10 A trienti zsinat vonatkozó rendelkezéseit 1. Az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai. Ford. és összeáll. Fila Béla - Jug László. Kisterenye-Bp. 1997. 342-374. oldalakon 1643-1644, 1656, 1746- 1747, 1757, 1820-1825, 1835. pontok.

11 A Jézus Társasága első időszakáról és tevékenységéről 1. pl. John W. O’Malley. Az első jezsuiták. Ford. Török Péter. Bp. 2006.

12 A folyamatot a jezsuita kollégium intézménye szempontjából vizsgálja és ismerteti: Ladislaus Lukács'. De origine collegiorum externorum deque controversiis circa eorum paupertatem obortis (1539-1608). Archívum Historicum Societatis Jesu 29. (1960) 189-245., 30. (1961) 3-89.

13 Chatellier, L.: The Europe i. m. 3-4.

14 A jezsuita alapító atyák közül többen vezettek különböző társulatokat, Pierre Favre (Fáber Szent Péter) és Diego Laínez Pármában, Jerónimo Nadal pedig Messinában. A 16. század közepére az Itália-szerte működő társulatok mellett Katalóniában, Zaragozában, Valladohdban és Indiában is léteztek kongregációk, vö. J? O’Sullivan'. Congregationes Marianas (=CC.MM.). In. Diccionario história) de la Compania de Jesús. I-IV Red. Charles E. O’Neill, Joaquin M. Dominguez. Roma-Madrid 2001. (A továbbiakban Diccionario) 914-918.