Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: "Kitűnő tehetséggel ellátott, különböző nyelveket tudó, jogok tudásával rendelkező…" (Hivatalnoki pályafutások a magyar Kamaránál a felvilágosult abszolutizmus idejében) V/1209
1224 OLGA KHAVANOVA tási állásból Bécsbe került. A másik pedig, mielőtt 1767-ben testőr lett, kadétként szolgált a Széchenyi-ezredben. Mind a kettő a legjobban kihasználta az adódott lehetőséget. Erről az időszakról írta Csergheö: „Egyetlen egy órát sem veszítettem, hanem a közvetlen kötelezettségeimtől megszabadulva az időmet arra használtam, hogy tanuljam a természetjogot és a népek jogát, a kamarai tudományokat Sonnenfels professzor vezetése alatt és, ami nem jelentéktelen, komoly eredményeket értem el a német és olasz nyelv tanulásában; és mindezt azért, hogy minél nagyobb buzgalommal az Ö Felségének hasznos legyek”.69 Babothy bécsi tartózkodása utolsó két éve alatt állandóan kérelmezte, hogy átmehessen valamelyik köztisztviselői állásba. 1773-ban írta: „Mivel az ifjúkoromtól fogva, magamat a szükséges tudományok és hét nyelv elsajátításának szenteltem, és ezek között a német és francia nyelvet a bécsi tartózkodásom során, a Testőrségnél lévén, tovább tökélesítettem, és [mivel] erőfeszítéseimnek gyümölcse az lett, hogy a jogtudományban szereztem ismereteket, sőt a gazdaságtan iránt buzgóan érdeklődtem, azaz teljes egészében fel vagyok készülve olyan állások betöltéséhez”.70 Csergheö Mihály 1771-ben következett nyugdíjazása után hamar kapott egy altitkári állást a Magyar Kamaránál, ahol majd 1783-ig szolgált. Babothy József beadványait több alkalommal visszautasították, mielőtt 1775-ben ő egy fogalmazói állást kapott a Magyar Kamaránál, ahol szintén 1783-ig szolgált. Kevésbé sikeres példák sokkal nagyobb számban fordultak elő. A Zala vármegyei születésű Dóczy József 1762-ben lépett a testőrségbe, Pozsonyban, Pármán, Milánóban szolgált, elkísérte II. József császárt a bajor örökösödési háborúba. Több alkalommal kérelmezte civil szolgálatra való áthelyezését, de eredménytelenül. A fiatalember azzal érvelt kérelmeiben, hogy „milánói szolgálatom idején nem csak minden precizitással teljesítettem a kötelezettségeimet, hanem tanultam tudományokat és nyelveket, hogy jobban felkészítsem magamat a [tisztviselői] pályára”.71 1819-ban Dóczy már tábornok volt és nyugdíjba ment. A pajtása Györgyi Imre többször próbálkozott a Magyar Kamarába bejutni, de egyszer sem sikerült bizonyítania alkalmasságát. A kamarai vezetőség úgy vélte, hogy „a kérelmezőnek sem tudása, sem a kamarai tisztviselő kötelezettségeiről sincs elképzelése”.72 Igazat adva a személyzeti politikának, azt el kell ismerni, hogy ha a nyugalmazott katonatisztek közül valaki a felvétel után nem tett tanúbizonyságot a szükséges szakmai ismeretekről, a vezetőség kereste a módját, hogy megszabaduljon tőle. Például 1771-ben a volt testőr Rottensein Mihály az Eperjesi Kerületi Táblánál kapott egy szerény állást. Három év múlva, a járatlanságából adódóan belefáradva, a Magyar Királyi Kancellária meghozta a döntést: „Az elbocsátását elfogadni, a tisztségétől megszabadítani, a 11-évnyi szolgálatáért és más dicséretes tulajdonságaiért a királyi tanácsosi címmel jutalmazni”.73 69 ÖStA AVA FHKA UC, Fasz. r. Nr. 4, Konv. 2, Nr. 63, ex Aug. 1771., 61r. 70 MNL OL E 47, 14. cs., Nr. 430, ex Nov. 1773.; ÖStA AVA FHKA UC, Fasz. r. Nr. 591, Subd. 1, Nr 114, ex Jan. 1774. 255-256. 71 MNL OL E 47, 20. cs., Nr 190, ex Martio 1776. 72 ÖStA AVA FHKA UC, Fasz. r. Nr 592, Subd. 1, Nr 1, ex Jun. 1776. 168r. 73 Uo., Fasz. r. Nr 148/3, Subd. 3, Nr 88, ex Jun. 1771., 118.
