Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: "Kitűnő tehetséggel ellátott, különböző nyelveket tudó, jogok tudásával rendelkező…" (Hivatalnoki pályafutások a magyar Kamaránál a felvilágosult abszolutizmus idejében) V/1209
HIVATALNOKI PÁLYAFUTÁSOK A MAGYAR KAMARÁNÁL ...1215 sokra történő kinevezéséknél minden alkalommal figyelembe vegyék azokat, kiknek az apja és nagyapja érdemeket szerzett a császár szolgálatában”.25 Húsz évvel később Konkely Károly a Magyar Kamara tanácsosa, amikor kérte, hogy fiát is ugyanott alkalmazzák, dicsérte ezt a rendszert: „Egyrészt, az apák érdemeit a fiakra át szokták ruházni, különösen azokra, akik a dicsőséges apa példájára igyekeznek kitűnni a felséges uralkodóház előtt; másrészt sehol sem a világon nem ismernek olyan kegyet, amit mi lelkesen tisztelünk az uralkodóházban”.26 1752-ben a jogász Blaskovics Mihály, aki harmincados akart lenni, bízott benne: „Az apa a fiában tovább él, és az Ö Felsége kegyelme, a dicsőséges elődjeihez hasonlóan, az apák érdemeit az érdemekkel még nem rendelkező fiakra terjeszti ki”.27 Arról, hogy ez nem puszta elvárás volt, tanúsítják a kamarai elnökség vótumai és előterjesztései. így Korponay Gábor újhelyi harmincados esetében 1752-ben azt fejtették ki, hogy „nemcsak saját hűséges szolgálata, hanem a szülők érdemei is megelőlegezik a bizalmat arra, hogy a kérelmező a továbbiakban is hasznos lesz ebben a tisztségben”.28 1762-ben Meth Károly kamarai járulnokról hozták azt a döntést, hogy saját érdemei, valamint nagyapjának és apjának összesen hatvanéves szolgálata az utódaiban való jutalmazást követelik”.29 A foglalkozás, a szakma megörökítése eléggé elterjedt gyakorlat volt a koraújkori Európában; történészek ismernek katona(tiszt)i, kereskedői, kézműves, hivatalnoki dinasztiákat. A hatóságok is teljes megértéssel tekintettek az apák erőfeszítéseire, hogy fiaik az ő foglalkozásukat folytassák: érdemes, de elszegényedett hivatalnokok gyerekeit korporativ szánalom hatására szakiskolákba, szakmai kompetenciákat adó tanintézményekbe vették fel speciális kvóták alapján, vagy lehetőség szerint szerény kezdőállásokat biztosítottak számukra a hivatalokban. Mindazonáltal az ilyen ösztöndíjak vagy állások száma mindig korlátozott volt, és az alacsony beosztású alkalmazottak néha egymással, néha pedig befolyásosabb előjárójukkal versenyeztek az utókor jobb sorsáért és általában gyakrabban voltak vesztesek, mint győztesek. Prunner János György a Magyar Királyság határain túl született, először vám- és sóellenőr volt a távoli Gradiskában, utána adószedő lett a szerémségi Zemlyénben; az ottani só- és vámhivatalba került, ahonnan több éven keresztül próbálkozott a szlavóniai Eszékre jutni. Prunner sem a magyar hivatali elittel, sem a megyei nemességgel vagy befolyásos főurakkal nem volt kapcsolatban. A család nem tartozott a szegények közé, mivel a szükséges kauciót a hivatalnok minden további nélkül megfizette. De egy olyan eldugott zugban, ahol szolgált, nem volt könnyű egyetlen fiát, Antal Györgyöt iskoláztatni. A fiatalember 1765-től először az apja mellett fizetés nélkül gyakornokként szerzett tapasztalatot, utána Neuhold János kamarai tanácsos és Csakovics Ignaz kamarai prefektus mellett dolgozott. Egy évtized múlva idős apja keservesen írta, hogy 25 ÖstA AVA FHKA HFU Fasz. r. Nr. 620, 1729. márc. 15., 238r. 26 Uo., Fasz. r. Nr. 824, 1750. jún. 30., föl. 335r. 27 Uo., Fasz. r. Nr. 837. 1752. okt. 18., föl. 224r. 28 Uo., Fasz. r. Nr. 838. 1752. nov. 7., föl. 264r. 29 Uo., Fasz. r. Nr. 926. 1762. okt. 2. föl. 113v.
