Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Varga Zsuzsanna: Kiútkeresés az agrárszektor válságából az "új szakasz" (1953-1954) idején I/117
KIÚTKERESÉS AZ AGRÁRSZEKTOR VÁLSÁGÁBÓL ... (1953) 119 kell neki jövőre beszolgáltatni. Nagy Imre elvtársat kizárták a PB-ből azért, mert azt javasolta, hogy lassabban fejlesszék a termelőszövetkezeti mozgalmat. Ez nem volt helyes. Az elvtársak, akik a KV-t és a Minisztertanácsot vezetik, nem ismerik eléggé a falut és nem is akarják eléggé ismerni a falut.”11 A diagnózis tehát igen alapos volt, a problémakezelés módját illetően azonban már nem adtak részletes tanácsokat a szovjet vezetők. Csak a sarokpontokat határozták meg: a beruházások átcsoportosítása a nehéziparból a könnyűipar és a mezőgazdaság területére, a kollektivizálás lassítása, a kuláklista felülvizsgálata.12 Nem is lehet csodálkozni, hogy nem adtak konkrét cselekvési tervet, hiszen a magyar agrártermelés központi tényezője még mindig az egyénileg gazdálkodó birtokos parasztság volt, amely számukra ismeretlen tényező volt. A válságkezelési-program részleteinek kidolgozása tehát a magyar félre hárult.13 Ha belegondolunk abba, hogy a moszkvai tárgyalások után bő két héttel a miniszterelnöki expozé már részletes intézkedési tervet tartalmazott, akkor kiderül, milyen nagy jelentőséggel bírt, hogy a kormányfői posztra Nagy Imre személyében egy agrárszakértő került.14 Az új miniszterelnök parlamenti bemutatkozó beszéde kapcsán érdemes hangsúlyozni, hogy míg az elkövetett hibákról, különösen a törvénysértésekről kevesebb konkrétumot tartalmazott, mint a június 28-ai KV-határozat, addig a mezőgazdasággal kapcsolatban minden fontos kérdéskört ugyanolyan részletesen tárgyalt.15 Nagy Imre nyíltan beszélt arról, hogy a mezőgazdaság gyakorlatilag „belső gyarmattá” vált. „A túlzott iparosítás, főképpen a nehézipar túl gyors fejlesztése és a velejáró nagyarányú beruházások mellett, az ország anyagi erőforrásaiból nem futotta a mezőgazdaság fejlesztésére. Ennek következtében az ipar, de elsősorban, sőt csaknem kizárólag a nehézipar túlzottan gyors ütemű fejlődése mellett a mezőgazdasági termelés megrekedt, nem tudta biztosítani sem az ipar rohamos fejlődésének nyersanyagszükségletét, sem a gyorsan növekvő ipari munkásság és általában a lakosság növekvő élelmiszerszükségleteinek kielégítését. A kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy az ipari beruházások csökkentésével egyidejűleg lényegesen emelje a mezőgazda11 Uo. 239. 12 Uo. 264-269. 13 Uo. 235-237. A moszkvai tanácskozásról Rákosi Mátyás a Titkárság június 17-ei ülésén adott tájékoztatást. Itt döntés született arról, hogy a hibák kijavítása érdekében két dokumentumot kell készíteni. Az egyiket a Központi Vezetőség (KV), a másikat a széles nyilvánosság részére. Mivel Rákosi elérte, hogy a KV június 27-28-ai ülésén elfogadott határozat a középszintű pártszervekhez is csak kivonatos formában jutott el, így a párttagság, a lakosság többi részéhez hasonlóan csak Nagy Imre miniszterelnöki bemutatkozó beszédéből értesült a változásokról. Az MDP KV 1953. június 28-ai határozata csak 33 évvel később került nyilvánosságra. 14 Nagy Imre agrárügyekben való jártassága a moszkvai tárgyaláson is nagy súllyal esett a latba: „Ha Nagy elvtárs lesz a Minisztertanács elnöke, Rákosi elvtárs maradjon a párt élén, [...] Nagy elvtárs megfelelő lenne a Minisztertanács elnökének (párthű, magyar, ismeri a mezőgazdaságot).” Uo. 241. 15 Urbán Károly: A Nagy Imre-kormány megalakulása (1953). In: Nagy Imre és kora. Tanulmányok és források. I. Szerk.: Sipos József, Sipos Levente. Bp. 2002. 59-80.
