Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
A DESZTALINIZÁCIÓ ELSŐ SZAKASZA KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN 115 ta-leninista alapelvektől” való eltérést súlyos hibának minősítették és a fő veszélynek a revizionizmust jelölték meg. A lengyel reformista-revizionista táborban ugyan nagy volt a lelkesedés, az októberi változások átmenetileg reményt is tápláltak a változások megvalósítása irányában. De látni kell, hogy a jugoszlávok által generált vita ellenkező hatást ért el: végső soron Gomulkát is a reformellenes táborba sodorta. A rendszer-vita lekerült a napirendről, 1958 után az államszocializmusok kialakult modelljét kritizáló csoportok marginalizálódtak vagy ellenzékivé váltak. Képviselőik jobb esetben egyetemi katedrán vagy kutatóintézetekben folytathatták pályafutásukat. A revizionizmus kikerült a pártok belügyeiből a párt és az ellenzéke közötti térbe. Az átmeneti „fagyás” után a hatvanas évek elejétől „melegedik fel” újra a vita mindhárom országban, de ez már egy másik történet. A desztalinizáció első hullámának nagy eredménye, hogy lehetővé vált a szocialista építés a proletárdiktatúra szovjet formája nélkül is, nagy vesztesége pedig, hogy a rendszer-vita elbukott. TOGETHER OR IN SEPARATE WAYS TOWARDS COMMUNISM? THE FIRST DE-STALINIZATION IN EAST-CENTRAL EUROPE by Mitrovits Miklós (Abstract) The decisive feature of the period following the death of Stalin was the process of de-Stahnization which concerned and transformed virtually all aspects of life. The methods of practical politics, the priorities of economic and social policy, cultural life and the relationship between the state power and the citizens all went through a profound modification. The present study demonstrates how these processes unfolded in three countries of East-Central Europe (Czechoslovakia, Poland, Hungary), and what causes and consequences these had in the individual countries. Alongside the causes, the author also examines how events happening in the three countries and in the Soviet Union influenced and interacted on each other. The study consists of two major parts: at first it compares with each other the politics of „new start” launched, albeit in different ways, in all countries between 1953 and 1956, and then outlines the political and ideological changes which took place from 1956 to 1958. The author comes to the conclusion that whereas from 1953 to 1955 the processes which unfolded in the three countries examined were in several regards similar, there existed no direct contacts between them, between 1956 and 1958 developments proceeded in close contact, and thus the domestic policies of any of the countries cannot be understood without knowledge of what happened in the other two, as they frequently interacted with each other directly, without the mediation of Moscow. Such dynamic movements were unleashed within the socialist block which were directed not only by Moscow but also by the interests of the individual countries within the block. It was then that, upon a Yugoslav initiative, the dispute about the possibility of constructing socialist models that would diverge from the Stalinist model was launched. The author proves that, while the possibility itself existed, the attempts at shifting to different models all aborted due to the conflicting interests and views within the socialist block, as well as to the national stereotypes and actual political decisions. The study makes efforts at applying, alongside the methods of traditional comparative methodology, also the approaches of histoire croisée.
