Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
110 MITROVITS MIKLÓS leegyszerűsítette a fő problémákat a személyi kultusz kérdésére. így Magyarországon sem csupán a Rákosi-Gerő-klikk, hanem az egész elbürokratizálódott rendszer hibáiról kell beszélni. Természetesen a jugoszláv vezetők a saját munkás-önigazgatáson alapuló rendszerüket állították szembe a sztálini típusú bürokratikus államszocializmussal. így vált a revizionizmus elleni harc újra jugoszláv-ellenes programmá. Gomulka — a Titóval való szolidaritása ellenére — nem foglalt állást a rendszer-vitában Belgrad oldalán.58 Azért sem, mert 1957 elején az addig legnagyobb kihívás, a parlamenti választások előtt állt: a tét az új politikai vezetés legitimációjának bizonyítása volt. A hatalom stabilizációja és a rendszer bizonyos mértékű restaurációja volt a fő feladat: az 1956 őszén létrejött munkásönkormányzatok egyre kényelmetlenebbé váltak a LEMP vezetése számára.59 A jugoszlávok által kezdeményezett rendszervita eleinte Magyarországon és Lengyelországban is nagy visszhangot váltott ki az értelmiség körében 1956. december elejéig a Népszabadság közölte szinte az összes jelentősebb állásfoglalást mindkét részről.60 Ez annak volt köszönhető, hogy ebben a két országban október óta sorra alakultak a gyárakban a munkástanácsok, s ezen önigazgató szervek valódi hatalmi alternatívaként jelentek meg a párttal szemben. Magyarországon az év végéig, Lengyelországban azonban egészen 1958 végéig tartották magukat. Magyarországon azonban az októberi események átértékelése: a Rákosi-Gerő-klikk hibákat követett el, Nagy Imre és társai pedig árulást, rövidre zárta a rendszer-vitát és mindenfajta revizionizmust elítélt és ez megpecsételte a munkástanácsok sorsát is. Ebben az értelmezési keretben a párt vezető szerepének megkérdőjelezése, az ország kiszakítása a szocialista táborból a likvidátor-politika valóságos szimbóluma lett, konkrét történelmi példa arra, hogy a revizionizmus ellenforradalomhoz vezet. Ugyanakkor éppen a katasztrofális magyar gazdasági helyzet miatt döntött úgy a Kádár-kormány, hogy a gazdaságirányítási mechanizmuson változtatni kell és Varga István egykori kisgazdapárti közgazdász-professzor vezetésével egy munkabizottság alakult az új irányelvek kidolgozására. A közgazdász-értelmiség egy jelentős része szimpatizált a jugoszláv önigazgatói modellel. Kádár végül levetette a napirendről a gazdasági reformkérdést. Tehette ezt azért, mert 1957 márciusában sikerült megállapodnia két fontos kérdésben a szovjetekkel: 1. Nagy Imrét bíróság elé fogják állítani árulásért. Tehát a revizionizmus és a jugoszláv-modell kérdése ezzel eldőlt. 2. A szovjetek olyan jelentős mértékű gazdasági segítséget nyújtottak, hogy átmenetileg orvosolta a magyar gazdasági problémákat.61 58 Vö.: Gomulka 1956. november 29-ei beszéde. Trybuna Ludu, 1956. november 30. 59 1957. február 26-án Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök választások utáni programadó beszédében elvetette a munkás- és vállalati önigazgatás teljes bevezetését tartalmazó gondolatokat: „Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy azok a koncepciók, amelyek a központi tervezés felszámolására irányulnak, arra, hogy a vállalatnak teljes szabadságot kell adni az összenemzeti vagyonnal való gazdálkodás terén, a kockázatot viszont ugyanakkor az állam viselné, nemcsak hogy homlokegyenest ellenkeznek a szocializmus alapelveivel, hanem közvetlenül is negatív hatást gyakorolnak a lakosság életszínvonalára, egész gazdasági rendszerünkre.” Trybuna Ludu, 1957. február 27. 60 Az MSZMP december 5-ei állásfoglalása után azonban már nem adták közre Kardelj említett december 7-i beszédét még kivonatos formában sem. 61 Lásd: Baráth Magdolna: Magyarország és a Szovjetunió. In: „Hatvanas évek” Magyarországon. Szerk.: Rainer M. János. Budapest, 1956-os Intézet, 2004. 37^12.
