Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dáné Veronka: Az erdélyi vármegyék tisztségviselői kara a fejedelemség korában (1541-1658) V/1111
Dáné Veronka AZ ERDÉLYI VÁRMEGYÉK TISZTSÉGVISELŐI KARA A FEJEDELEMSÉG KORÁBAN (1541-1658) A koraújkori erdélyi vármegyéket a romantikus történetírás nem övezte azzal a csalóka, ám igen tartósnak bizonyuló dicsfénnyel, amellyel királyságbeli társaikat mint a rendiség, a rendi ellenállás, a nemzet bástyáit. Legkorábbi monográfusuk, Pokoly József is kénytelen volt — különösen a túlértékelt királyságbeliekhez viszonyítva — jelentéktelenebb voltukat elismerni,1 majd Trócsányi Zsolt kutatásai mutattak rá újra a megye és a megyei nemesség politikai „súlytalanságára”.2 E tekintetben az utóbbi bő évtized kutatásai részletezték, árnyalták a képet, de minden újabb adat csak alátámasztotta véleményüket. (Igaz, közben a királyságbeliek nimbusza is egyre inkább szertefoszlott.) Az okok, magyarázatok sorolhatóak: a központi/fejedelmi hatalom és szándék, a gazdasági potenciál, a politikai önállótlansághoz szokottság és az erre való „nevelés”. Úgy vélem azonban, egy igen fontos, magától értetődő kérdés hosszú ideje a levegőben lebeg: mégis kik azok, akik ezt az intézményt (így) működtették, esetlegesen szerepet játszhatott-e „alkalmatlanságuk”, lehetséges-e, hogy a jelentéktelen megye (intézményként és universitas-ként egyaránt) jelentéktelen tisztségviselői kart termelt ki, önmagát ördögi körbe taszítva és a más fejlődés esélyétől is megfosztva? A hiteles, tényszerű válaszhoz összetett vizsgálat szükséges: származás, vagyoni helyzet, vérségi, atyafisági és esetlegesen familiárisi kapcsolatrendszer, képzettség, szaktudás, az általánosan érvényesülő tendenciákra, folyamatokra figyelve. Az alábbiakban tehát ezen kritériumok, szempontok alapján kísérlem meg az erdélyi vármegye tisztségviselőit, az adott lehetőségek és korlátok között, bemutatni.3 Hangsúlyoznám az adott lehetőségek és korlátok között kitételt, az erdélyi fejedelemségkori vármegyék és működésük kutatását ugyanis igen jelentős mértékben korlátozza, nehezíti az elsődleges források, a vármegyei jegyzőköny1 Pokoly József: A vármegyei intézmény története 1301-1886. In: Tagányi Károly - Réthy László - Pokoly József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája. I-VII. Dés 1900-1905. I. 335. 2 Trócsányi Zsolt: Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései. Adalék az erdélyi rendiség történetéhez. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 76.) Bp. 1976. 24-33. 3 A tanulmány a folyó, az erdélyi vármegyék fejedelemségkori tisztségviselői karát feltáró kutatás eddigi eredményeit foglalja össze.
