Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése (A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán) V/1081
PÁZMÁNY PÉTER ESZTERGOMI ÉRSEKI KINEVEZÉSE 1103 jes.121 Amint Olivieri ágens 1616. október 22-én Franz Dietrichsteinnek — aki Magyarország és az örökös tartományok bíboros protektoraként illetékes volt az ügyben — írt jelentéséből tudjuk, Porfirio Feliciani államtitkár a pápai kinevezési konszisztoriális eljárás alapjául szolgáló kánoni kivizsgálási jegyzőkönyv átadásakor maga sürgette nála — nemhogy szokatlan, hanem már-már elképesztő módon — a gyors ügyintézést, mondván, hogy azt a „császári Felség a lehető legnagyobb nyomatékkai kéri, tekintettel a magyar országgyűlésre, azért, hogy Pázmány is részt vehessen rajta, hiszen övé első szavazat” - hangoztak szavai.122 A vélhetően diplomáciai szálon (II. Mátyás vonatkozó leveleiben nincs szó róla) tudatott országgyűlést pedig a bécsi bíboros megnyilatkozásai alapján Rómában joggal vélelmezték a várva várt királyválasztó diétának.123 IX. Pázmány harmadik, ugyanakkor legfontosabb, nem választott és nem is elnyert, hanem természetes klientúrája, amit alattvalói lojalitásnak nevezhetünk, mindenekelőtt ahhoz a dinasztiához kötötte, amelyet egész élete folyamán országa és vallása fő védelmezőjének, garanciájának tartott. Ezt a lojalitást mélyítették, perszonalizálták a hosszú gráci évek a trónöröklésre legesélyesebb Ferdinánd főherceg irányában.124 A leendő II. Ferdinánd az érseki kinevezéskor írt gratulációjában oda nem illő módon hangoztatta elkötelezettségét a Jézus Társaság irányában, ami talán egyfajta subsztilis figyelmeztetés is lehetett az új prímás számára: a renden belüli hányattatásai ellenére sem feledheti kötődését a Társaság és az azt patronáló dinasztia irányában.125 A források töredékessége miatt rekonstruálhatatlan, hogy Pázmány érseksége első másfél évében hogyan kezelte nap mint nap azt a bonyolult viszony- és feltételrendszert, melynek mentén kinevezése végbement. A „főhercegek (és a Társaság) vs. Kiesi” mind élesebbé váló — és folyamatos pápai mediációtól kísért — politikai harc a spanyol diplomácia támogatásával az előbbi fél javára kezdett eldőlni. Miksa és Ferdinánd 1617 márciusában megegyezett az e célból küldött rendkívüli spanyol követtel. Onate grófja a róla elnevezett — mind Kiesi, mind mások előtt hosszú évekig titokban maradt — szerződésben (Pactum de Successione Regnorum Hungáriáé et Bohemiae) elszászi és észak-itáliai kompenzációkért lemondott Ferdinánd javára a spanyol ág trónigényéről. A bíboros főminiszter ezután egyre inkább elveszítette az irányítást az események felett. Ferdinánd júniusban cseh király lett, és ősszel megkezdődtek a magyar királyválasztás előkészületei. A halogatáson szinte már mániákusan ügyködő Kiesi egyetlen egy érvvel tudta és kívánta hitelesíteni politizálását Ferdinánd előtt. 1618. február 2-án a 121 Tusor, Pázmány, a jezsuita érsek, i.m. 122 MZA Rod. Arch. Dietrich., Korresp Frant. Dietrich., kart. 438, s.f. 123 Vö. ÖStA HHStA Turcica, Alter Bestand [Türkei I.], Karton 105, Konv. 2-3 [1616 XI-XII], passim; BAV Barb. Lat., vol. 6921, n. 65. 124 Kästner; Pázmány Péter gráci évei, i.h. 125 Szövege: Fraknói Vilmos (kiad.), Pázmány Péter levelezése (Monumenta Hungáriáé Historica. Diplomataria 19), Budapest, 1873; magyar fordításban idézi: Fraknói, Pázmány... és kora, I, 239-240; Pázmány Péter, 83-84.
